Eltelt 4 hónap. Csak úgy rohan az idő.
Az utóbbi napokban nem nagyon írtam, tudom. Egyrészt az időjárás miatt nem fedeztem fel új helyszíneket, másrészt valami bezavart egy kicsit a képbe, de már minden újra a régi, a nap is újra süt, az idő is elég fülledt ahhoz hogy leizzadjon a nem létező sminkem (ez enyhe ferdítés), mire a buszmegállóba érek, szóval újra itt vagyok rendületlenül.
 |
"Az élet mint egy hullámvasút, fent és lent. Te döntöd el, hogy sikítasz vagy élvezed az utazást"
Aki ismer, tudja hogy fülig érő mosollyal ülök a hullámvasutakon,
így a választásom ez esetben is adott :) |
Ennyit a "lelkizésről", jöhet a történés. Mondjuk az meg nem sok volt. Ugyanis gondolom mindenki számára köztudott, hogy Amerikában tombol a kemény tél, amiből mi is kaptunk egy adagot. Szerencsére igazából csak két napig tartott. Első nap hálás voltam, hogy vettem magamnak otthonra egy farmert, gondoltam itt sosem fogom hordani. Hát már kellett Tampában is és most is szükségem volt rá. Na meg vastag kardigánra és egy széldzsekire. Ha lett volna kesztyűm talán azt is felveszem :) A buszon most először fűtöttek és nem az utca volt melegebb, hanem a busz. Jöttem is haza ezerrel a suliból, befűtöttem a légkondival amennyire csak lehetett. Sőt, éjszakára takarót is vettem elő, ugyanis csak lepedővel takaróztam ezidáig. Szerencsére nem kellett nagyon megszokni ezt a helyzetet, ugyanis másnap már szó szerint egy-két fokkal melegebb lett, bár akkor meg még ráadásként esett is. Szóval ez már szerda volt, akkor is jöttem haza és eltelt az a nap is ezzel-azzal. Még nyomtató telepítés és vírusirtás is szerepelt a táncrendemben :)
Csütörtökön már jobb időjárás köszöntött ránk, lehetett újra sejteni hogy a nap nevű égitest nem semmisült meg a két nap alatt :) Még farmer, de már kicipzározott kardigán jellemezte a napot. Ennek örömére és más dolgok hatására suli után inkább már nem a hazautat választottam, hanem csatlakoztam az iskola által szervezett bowlingozók táborához. Most végre lehet is mondani, hogy tábor, mert nem csak hatan voltunk, mint legutóbb, hanem szép kis népes társaság gyűlt össze. Megismerkedtem egy szlovák nővel, akivel nagyon jókat beszélgettünk, főleg mert elég sok kötődése van az országunkhoz. Nagyon kellemes csalódás volt, bár a dolog szépséghibája, hogy ő épp az utolsó napjait töltötte az iskolában :) A bowling olyan jó mókának bizonyult, hogy az előre befizetett egy játékon felül (nem kevés 12 dollár fejenként) a fele társaság ráhúzott egy újabb kört (ezt már csak 4 dollárért fejenként). Persze nem én nyertem, de nem is én voltam a legrosszabb, szóval fél sikernek elkönyvelhetem a bowling történelmemben :)
 |
| Vagy 7 pályán zajlik a játék |
 |
| Szlovák-magyar barátság |
 |
| Minden délelőttömet a képen látható tanár úr színesíti és derít jókedvre |
Utána még betértünk a már jól ismert közeli szendvicsező helyre, ami nem szerda lévén nem 1 dolláros árakat kínált, de a normál árai is elég kedvezőnek nevezhetőek, szóval ettünk egy jót a nagy sportolás után. Mindezek után persze azért haza is jöttem, a frissen mosott hajamat jó szokás szerint a mólón szárítottam meg, szóval ez már talán elárulja, hogy tényleg visszatért a jó idő. Mondjuk pár óra esti kint üldögélés után már igencsak hűvös szél lengedezett arrafelé, így végül nagy nehezen elhagytam a helyszínt.
Aztán ma végre péntek is volt, na meg újra meleg. Szóval újra papucs, rövidebb nadrág és rövidujjú. Végre :) A hetem viszont már úgy telt el, hogy nem fedeztem fel új helyszíneket, így ma sem tettem másként. Hazajöttem, egy gyors átöltözés és irány a teniszpálya. Vagy 2 órán át ütögettem a labdát (már mikor eltaláltam :D) és a végére kellemesen elfáradva, csurom vizes hajjal, mégis felfrissülve és tiszta fejjel ugrándozva sétáltam vissza a hídon. Majd persze jött egy "röpke" kis szárítkozás a 27 fokos melegben a stégen, aztán egy zuhany és egy iszonyat édes főtt kukorica után (köszönet a házinénimnek) újra itt vagyok és végre újra blogot írok.
Holnap reggel az otthoni kapcsolatok ápolása után (skype) lesz ami lesz, irány az óceánpart. Anyukám itt tartózkodásának első napja óta nem jártam arrafelé, épp ideje volt már az időjárásnak úgy alakulnia, hogy meghempergőzhessek újra az utána amúgy levakarhatatlan homokban. Szóval holnap sem biztos, hogy sok fényképpel gazdagítom a galériámat, de annál több pozitív napenergiával fogok feltöltődni és nem utolsó sorban visszabarnulni Miami színűre :)
