Nyugodt víz

Azt hiszem pénteknél maradtam le. De talán arról nem is írtam, hogy csütörtökön a szóbeli vizsga után kimentünk közösen tízóraizni az osztállyal és a tanárral egy közeli kávézóba, lezárván a nagy izgalmakat. Szóval az égi - azaz madárbeli - ajándék előtt jól alakult a napom amúgy :)

A pénteki napot úgy kezdtem, mint a régi szép időkben, csak valamiért elfeledkeztem erről a jó szokásomról. Reggeli séta az óceánparton.

Mindezek után az írásbeli vizsga gyerekjáték volt. Na nem mintha túlzottan felkészülten érkeztem volna, de talán a pálmafák látványa segített. Konkrétan kiráztam a kisujjamból, nagyon könnyű és rövid volt. Nekem :) Aztán persze vagy másfél órát kellett ejtőzni, hogy a kommunikációs órát kivárjam. Szerencsére egy fél órára kisétáltunk a suliból és körbenéztünk a parton újra. Ráadásul úgy alakult, hogy három brazil fiúcskával sétáltam, közülük kettő fele annyi idős, mint én. Szóval nagyon fiatalok voltak, vagy én vagyok... szóval nem annyira fiatal. Mondjuk ők nem is beszéltek nagyon angolul, szóval csak a harmadik fiúval tudtam valamennyire kommunikálni, de elég bénára sikeredett így a séta. Aztán szerencsémre egy dominikai osztálytárs hamar megjelent és sikerült értelmesebb vizekre evezni.

A hétvégét kizárólag pihenéssel töltöttem, szóval túl sok élménnyel nem szolgálhatok. Hacsak az óceánpart, a pálmafák és a forró napsütés nem számít annak, mert ebben volt bőven részem. Pár óra után még mindig sikerül piros fejjel visszaérkeznem a partról, pedig már nem vagyok túl hóka amúgy sem. De inkább rák legyek, mint fehér holló, ami amúgy feltűnően sok mászkál errefelé. Végülis Miamiban vagyunk, nehogy már elbújjak egy kis nap elől.

Amúgy a parton szokás szerint mindig történt valami, nem unatkoztam. De valahogy most nem voltam nagy fényképezős kedvemben a hétvégén, persze néhány fotó így is készült. Például láttam, hogy az egyik szállodához tartozó székeknél fúrógépre applikált szerkezettel fúrják a lyukakat a homokba a napernyő behelyezéséhez. A szemetet pedig végig a parton kis traktor ürítgeti ki egyesével a kukákból megemelve, kiborítva, nehogy már végiggyalogoljon valaki. Szóval minden nagyon ki van itt találva kéremszépen. 

Ráadásul reggel 10-kor már kint voltam ma a parton, 26 fokban, kellemes napsütésben, enyhe szélben, hullámtalan és elég meleg vízben. Vagy négyszer fürödtem, egyre hosszabb ideig tartózkodtam odabent ahogy egyre melegebb lett, sőt végre úsztam is egyet, lévén végre tényleg alig hullámzott a víz. Na persze nem befelé - hisz ez nem egy Balaton-átúszás -, szigorúan csak párhuzamosan a parttal és azt sem túlságosan bent. Az ördög, azaz a cápa nem alszik alapon, nem kockáztatok. Egyik nap mondták amúgy a suliban, hogy találtak egy cápát lent South Beachen, szépen mindenki kisétált a vízből és ennyi volt. De én nem szeretnék semmi hasonló szituba keveredni, szóval inkább a madarak kakkantsanak le, de a vízi szörnyek maradjanak baromi távol.

Tudom-tudom, ez már túlzás :)

Csak a szélén van egy kis hullám, amúgy csendes és tiszta

Mondjuk megint volt egy-két mókás kékség a parton,
de ott sok vizet már nem zavartak

Csillám-tiszta kékség :)

Hú, ennek meg ilyen hosszú izéje is volt

Mai pozícióm. A lényeg, hogy mindenki elég távol legyen :)

Egy kis nasi így télen. Kiwi, mangó és eper :))

Fekvőhelyzetből :)

Mikor már eleget forogtam és éreztem, hogy a grillcsirke elkészült, gyorsan hazasétáltam. Később még rávettem magam egy kisebb sétára a szomszéd szigeten túl, próbálom elraktározni az emlékképeket.

Otthon édes otthon :)

Második sziget kijárata (vagy épp bejárata)

Szigetek

Ezen a szigeten csak egy benzinkút van. Na meg néhány pálmafa.

Ez pedig egy kisbolt.
De nem kell ám kiszállni az autóból ha tejet akarsz venni :)

Szóval a jól megérdemelt hétvége után holnap újra iskola. Ráadásul innentől indul a feszített tempó, reggel 9-től délután 4-ig intenzív agymosás nagy dózisban. Ráadásul a délutáni csoport még lutri, remélem lesz ott egy-két jó arc, mert vihogás nélkül szörnyű hosszú tud lenni sok óra angol makogás :)

Ajándék

Nem terveztem, hogy ma írok blogot, de kaptam egy nagy ajándékot ma, amit muszáj vagyok megosztani. A probléma csak az, hogy nem biztos, hogy kedvességből kaptam az ajándékot az illetőtől. Az biztos, hogy túl szerencsés vagyok, hogy itt lehetek, dehogy ennyire?

A buszról ma hazafelé egy megállóval előbb szálltam le azon megfontolásból, hogy a "kertvárosi" részen sétálok haza. Ezt is tettem, mondanám, hogy a boldogságtól fütyörészve, de sajnos nem tudok fütyülni. Erre egyszercsak mi történt? Elsőre megpróbálom egy fotóval szemléltetni:

Igen, ez az, aminek látszik. A napszemüveg ráadásul a fejemen volt. Szóval minek szépítsem, leszart egy madár. Mivel a napszemüvegem ilyen lett, így persze a hajam, az arcom és a pólóm is picit. Lehet röhögni, én is azt tettem. Ráadásul már másodszorra történik meg velem hasonló, mióta itt vagyok, ugye volt az az ominózus jelenet anno az óceánparton. Mondjuk akkor szerencsésebben megúsztam. Szerencsére szemtanú talán most sem volt, bár nem mondom, hogy nagyon körbe mertem nézni. Amennyire tudtam, letörölgettem magam, aztán sietve, de mondom, nevetve ballagtam hazafelé. Bár a hajmosást holnapra terveztem, a kismadárka valamiért úgy döntött ne halogassam tovább. Szóval nagy kérdés, hogy vajon a madaraknak köszönhetően vagyok ennyire szerencsés, hogy itt lehetek meg ennyi minden jó történik velem, vagy pedig pont fordítva, már a madaraknak is sok, hogy ilyen jól megy minden és gondolják picit belerondítanak - szó szerint - a napjaimba. Végülis mindegy, a lényeg a szerencsén van. Azt azért nem mondom, hogy csak így tovább, inkább most már elég lesz, de azért kivárom mi lesz még ebből :)

Mindezek előtt amúgy iskolában voltam, mily meglepő. Ráadásul ma volt a szóbeli vizsga, holnap lesz az írásbeli. Ma rendhagyó módon nem négyszemközt "feleltünk" a tanárnál, hanem egy nagy körben ülve kellett mindenkinek egy szabadon választott témáról kellett 3 percet beszélnie. Mondjuk ezt tudtuk előre már pár napja. Sokan a munkájukról meg az országukról beszéltek. Hát előbbiről talán én is beszélhettem volna, de nem biztos, hogy sok embert izgatott volna a téma, ráadásul már talán nem is emlékszem, mit is csináltam annyira vadul napi sok-sok órában :) A kis országunkról sem annyira szívesen beszéltem, mert mostanában valahogy nem feltétlenül pozitívak a gondolataim. Így végülis mi másról is beszélhettem volna, mint a legutóbbi dél-floridai utazgatásomról. Egy-két embernek meg is hoztam a kedvét, hogy ide-oda ellátogassanak, szóval ez legalább nem volt hiábavaló. Az meg már csak hab a tortán, hogy mindezt igazi felkészülés nélkül, folyékonyan és végre a sok bevándorlónak is érthető akcentussal adtam elő (hisz eddig csak az európaiak értettek, a brazilok pl. egy szót sem). Szóval úgy néz ki, nem hiába koptatom azt a pici kis székes-padot a suliban, valami csak ragad rám. Vagy ha nem ott, akkor az utcán (mondjuk ott inkább a spanyol), vagy épp a szabadfoglalkozásokon, de a lényeg, hogy büszke vagyok magamra, átléptem a nem merek megszólalni angolul korlátomat most már tényleg.

A végére még legyen néhány kép az egyik szomszédom új autójáról, amitől leesett az állam mikor egyik nap megláttam és valamiért pont most, így madár-ajándékostul álltam neki fényképezgetni.

Akárhogy is nézem, ez egy Cadillac

Oldalról elég brutál

Mondjuk innen sem semmi

És mindez matt szürke színben, ami a legújabb őrület a drága kocsiknál.
Mármint a matt festés

Mellékesen egy új motorcsónak is parkol pár napja a móló mellett, amiről tegnap megtudtam, hogy 10ezer dollárért vette az egyik szomszéd. Arra gondoltam, kitolom a bőröndömet egy-két napra a kertbe én is, hogy láthassák, én meg ezt vettem magamnak tegnap, kemény 22 dollárért :D

Gyakorlom a semmittevést

Tegnap iskola után beültem egy hatalmas pizzaszeletet megenni az egyik kedvenc helyemre, és közben próbáltam rendezni a gondolataimat, ami fogjuk rá ment is. Aztán hazajöttem és folytattam a mólón. Bár furcsa, de most nem történt semmi extra vagy lehetetlen, így fényképet sem készítettem. Néha ilyen nap is kell. 

Ma persze újra suliba mentem. Reggel a buszmegállóban tudatosodott bennem, hogy 5 hét múlva ilyenkor elvileg az első napomat fogom tölteni - hosszú-hosszú kihagyás után - a munkahelyemen. Feltéve ha az időeltolódást meg az egyéb szörnyűségeket tudom olyan szinten kezelni, hogy tényleg betalálok valahogy. Az iskolában amúgy természetesen semmi extra nem történt, próbálom felvenni a két hétig kimaradt fonalat, ráadásul holnap és pénteken is vizsgáznom kell. Mindezek után hazafelé még betértem egy boltba, amit már egy ideje kinéztem magamnak, hogy ott fogok bőröndöt venni magamnak. Így ez megtörtént. Piros és fogjuk rá elég nagy, bár az is elképzelhető, hogy már 4 bőrönd sem lenne lassan elég ahhoz a sok cucchoz, amivel itt gazdagodtam. De eldöntöttem, ami nem fér a táskákba, azt mindent magamra veszek majd. Otthon úgyis hideg lesz március végén gondolom, legalábbis mivel itt már 20 fokban is halálra fagyok, talán még kevés is lesz.

Szóval sajnálatos módon nem izgalmakkal teli napokat élek most meg, bár ez nagyrészt annak köszönhető, hogy úgy döntöttem, most egy kis semmittevéses sehova sem menős időszak kell, hogy következzen. Volt mostanában elég izgalom meg történés, meg lesz is nemsokára. Persze egy kis mólón üldögélés ma is belefért, mondhatni tanultam is. Ami nálam azt jelenti, hogy legalább elolvastam a könyv első felét, amiről lemaradtam amíg lógtam. Ez nálam aztán már valami :)

Na jó, két fénykép is jut azért mára.

A közeli, de nagyon drága bevásárlóközpont parkolójában
álldigált egy szép kis kocsi...

... rajta meg álldigált egy madárka :)

Nem hagynak unatkozni

Hétfő is és iskola is... erről a témáról talán ennyi elég is :)

Suli után eldöntöttem, hogy jövök szépen haza pihenni meg aklimatizálódni. Ez az elhatározás addig tartott, míg félúton a buszról meg nem láttam, hogy hát tényleg, a boat show (hajókiállítás) még mindig tart, így persze leszálltam. A kiállítás "majdnem" olyan, mint az otthoni a BNV-n (vagy hogy hívják most), amit csak azért szoktam látni, mert a bringakiállítással egy időben van mindig. De itt nem zárt helyen van, hanem az öbölben, külön erre építettek rengeteg mólót meg mindent és mindez hatalmas területen (vagy 10 utcán keresztül) helyezkedik el, és ott is vagy 4 sorban vannak a hatalmas jachtok. Mindez a téma iránt érdeklődőknek izgalmasan hangozhat, bevallom engem elsőre nem nyűgözött le. Mármint szépek, meg nagyok, meg rengeteg, meg hűha, na de akkor is. Persze sok ember tobzódott még most is, pedig már vagy 5 napja tart, nagyrészt persze turisták. De nem is Miamiban lennénk ha nem lenne tényleges érdeklődő réteg is. Volt egy-két ember, akit csak úgy kísérgettek meg messziről köszöntek neki, nyújtogattam is a nyakamat, nem valami híresség-e véletlenül. Lehet, hogy az volt, csak nem ismertem fel messziről, vagy csak valami hajós híresség, azokban meg nem vagyok otthon.

Szóval bolyongtam ott, mint aki a természetes közegében mozog és nem tudja eldönteni, melyik pár millió dolláros jachtot válassza inkább. Mondjuk addig eljutottam, ha választanék, nem fehéret vennék, mert abból dögivel van. Nagyon tetszenek az ezüst színűek, vagy a fa berakásosak, azok legalább különlegesek. Na meg a színesek. De ennél tovább nem is jutottam, valahogy mégsem szerettem bele egyikbe sem annyira, hogy a pénztárcámért nyúljak. Még jó, különben jó hosszú ideig (úgy 3 élet hosszan) fene nagy bajban lennék 1 millió dollár mínusszal a bankszámlámon :))

Jé, egy helikopáter :)

Kis formás

A háttérrel az igazi

Van aki VIP hajón érkezett

Aztán elég hamar "besokalltam" a látványtól és szépen lassan elkezdődött elterelődni a tekintetem erre-arra. Például a szemközti partra. Ami amúgy elég messze van, de így, hogy az öböl (vagy csatorna) háromnegyedét beépítették mólódzsungellel és telerakosgatták hajókkal - olyan sűrűn, hogy nem is értem hogy - már csak egy nagyobb ugrás választott el a szomszéd házaktól. Amik azért nem rosszak, sokat nézegettem már őket a buszról.

Példának nem rossz

Na jó, vissza a hajókra. Ő például végre nem fehér

Ez meg még legalább pici is

A francba, erről lekéstem, valaki megvette előlem

Aztán végre láttam valami igazán kedvemre valót. Színben, méretben:

Jöhet az a számla lemínuszolás mégiscsak :)

Formás kis darab

Ez már újra hajó, bár izgalmasabb kivitelben

Azon meg ott hátul van egy sárga tengeralattjáró is :))

Na persze itt sem a hajót fényképeztem, hanem a kedvenc épületemet a túlparton.

Motorból nincs hiány :)

Hogy eltörpülnek a hajók így, mi?

Egy újabb szomszéd ház

Ekkora sáv maradt a csatornából. Ami amúgy vagy 4-szer ilyen széles

Itt már láthatóan kezdtem unni, mert mindenfélét fényképeztem, csak nem hajót. Már majdnem feladtam, mikor megpillantottam Őt! Hogy itt tényleg mindig történik velem valami váratlan, izgalmas, tökéletes, az hihetetlen.

Nem az árnyékom a lényeg, hanem a manatee!

Édi-bédi cukiság

Itt tobzódott szegény

Aztán valaki hozott egy slagot és locsolni kezdte.
Csak úgy szlopálta a vizet és ujjongott örömében :)

Mondanom sem kell, én is ugráltam és sikongattam örömömben. Na jó nem igaz, csak csendben magamban, de mióta itt vagyok, arra vágytam, hogy lássak egy manatee-t. Na nem állatkertben, mert az már többször megvolt, hanem így szabadon, mondhatnám a vadonban. Csináltam róla rengeteg fényképet persze. A nagy ivászat után végül továbbállt, mármint evickélt a hatalmas hajók között, így én is tovább indultam, már sokkal nagyobb lelkesedéssel a hajók iránt.

Mondjuk így tényleg szépek, nem? :)

Meg különleges látványok

Van aki saját hajóval érkezett hajót venni

Hát bóklásztam egy nagyot, ahhoz képest, hogy céltalanul hazajöttem volna. Így utólag látom, hogy a hatalmas hajókat talán nem is fényképeztem, de igazából ezek is alig fértek rá a képekre. A lakásommal megegyező (vagy nagyobb) méretűek még a szememnek is nagyok voltak, hát a kis telefonomnak.

A nap végére volt még egy történés, nagyon hasonló az anno az iskolámnál történthez, de ez most itt volt, ahol lakom. Helikopterek randalíroztak odafent az égen, kettő álldigált, egy meg eszeveszetten körözött. Vagy engem követtek már megint, vagy Justin Bieberke huncutkodik már megint, vagy ki tudja. 

Ez csak kettő, a harmadik mindig kirepült a képből :)

Végül nem zavartattam magam, egy Starbucksos epres turmix-szerűséggel megjutalmazva magam kiültem a kis mólónkra és méláztam. Ezt már a helikopterek is unalmasnak találták, mert végül tovább álltak, én meg élveztem a nyugalmat. Rám fért :)

Hosszú hétvége

Újra itt, bár még Key West hatása alatt. Nem volt se időm, se wifim, azért nem írtam, de most is inkább beszéljenek a képek helyettem, mert elég fáradt vagyok.

Péntek esti naplemente készülőben. Sajnos útközben ért

Enikő megint vezetés közben fényképezik. Dádá

Kakasok meg tyúkok az úton mindenütt.
Szerintük csirkék, de mindegy is, furcsa látvány

Egy sziget. Pont itt ne lenne belőlük dögivel?

Ezek a fák, amik itt élnek! Elképesztő

Tipikus amerikai kertvárosi álomház

Az a tetőterasz nem rossz

Ilyen utca nem csak a filmeken van?

Gyümölcsfák a kertben - helyett...

Micsoda rendetlenség, ki fogja eltakarítani azokat a faleveleket végre? :)

Amcsi hadihajó a kikötőben. Amúgy múzeum

Ágyú is van rajta

Nagy Disney hajó, az elmaradhatatlan madárral

És a madár csak pózol

Na meg a hajó is

De a madár nem adja fel

Hogy miért 35 az titok, de így amcsi zászlóval az igazi :)

Találtam egy kecskét a lépcső tetején egy elhagyott katonai bázison

A helyi világítótorony

Mindez közelebbről

A virágról elnevezett villa :)

South Beachen is jártam. Na nem az eredetin :)

Itt ennyi South Beach :)

Mondjuk a víz hasonlít :)

Ráadásul itt igazából délebbre vagyunk, mint a legdélebbi,
azaz híres Southernmost Point. Ennyit erről :)

Ez ám a házikó

Azért van legdélebbi hotel is.
Meg amúgy legdélebbi tetováló szalon, meg ilyenek :)

Kedvenc bolt, szép reklámtábla :)

Most nem Mazda 2-es. Jóval nagyobb, nem is szerettem bele.
De a tempomat meg hasonlók előnyeit azért kiélveztem

Sihuhu

Jobb, mint a szex. Mi más, mint az édesség :)

Mellette a parkolótábla sem semmi

Ez az ajtó nagyon tetszik

Szeretik és elfogadják a melegeket és ezt hirdetik is.
Mellékesen mindenhol, nem csak ezen a báron.
Lenne mit tanulni...

Hangulatos galéria kisvonattal

Persze Hard Rock Cafe itt is van

Méghozzá ilyen épületben

 

Egy kicsit ócska tutaj

Kilátó zászlókkal díszítve

Kis hajó, nagy hajó, épület

Nem ám busz, hanem csak lakókocsi.
Mint az Apádra ütök akárhányadik részében :) És mennyi ilyet látni!

Jártam egy édesvizű (alul sós, felül esős) tónál is

Nem volt túl nagy mondjuk, de élnek benne aligátorok persze

Szokásos híd látkép

Megint egy másmilyen táj, mocsaras óceán

Hihetetlen érdekesen nézett ki

Most szárazon, de máskor gondolom vízben

Figyelnek a részletekre, nehogy már susnyában meg mocsárban kelljen vergődni

Meg ilyen gyökér gyökerek között :)

Hangulatos terasz vízi járművel

Hol ér véget a víz és hol kezdődik az ég?

Aztán eljött a naplemente ideje

Meg a pálmafáké :)

Lassan beindul

Azaz leindul

Kár, hogy a felhők is megérkeztek

 

Mondjuk szerencsére vitorlások is

Van aki szerint pont így extra szép felhőkkel,
de én jobb szerettem volna extra nélkül csak a nap lemenetelét látni :)

Jó hosszú hétvége volt, ez a Key West továbbra is egy csoda, bárki bármit mond. Holnap sajnos újra iskola, pedig elnökök napja van és minden közintézmény zárva, ahogy minden iskola is, csak a mi drága suli viseli ennyire a lelkén a tanulási vágyunkat, hogy egy napra sem lazsálhatunk :)