Elveszett bárány

Reggel érdekesen indult a nap, deja vu-m volt. Áradt a Duna :) A buszon ülve úgy félúton mély vízáradaton mentünk keresztül egy jó nagy szakaszon. Mindhárom sáv víz alatt állt, a járdák is, na meg a buszmegállók. Aki ott akart leszállni, levette a cipőjét és mezítláb ugrott a vízbe, ami bokáig ért. Vicces volt, de csak mert nekem nem kellett leszállnom :) Próbáltam fényképet készíteni, de a buszok ablaka lesötétített, meg szemcsés meg minden, így olyanok lettek amilyenek. Ez egy öböl felől egy kisebb "folyónyúlvány", de igazából az óceán vize.

Víz a korláton innen és túl

Na meg a buszmegállóban

A suliban ezek után már nem ért semmi hasonló izgalom, így ezt megint nem ragoznám túl. Tanulás, lógó emberek, sok nevetés, újabb házi feladat. Aztán elindultam utamra. Kinéztem magamnak egy másik hidat, hogy most azon fogok átkelni Miamiba, így kicsit feljebb érkezem meg ahhoz képest, mint ahova amúgy szoktam. Ehhez egy másik buszra szálltam, mint szoktam. A baj csak az volt, hogy a Miami Beach-i oldalon megállt minden utcánál, mint minden busz, viszont ahogy átértünk Miamiba onnan már aztán sehol, ugyanis egy autópályán száguldott végig, egészen a repülőtérig. Azt tudtam, hogy a végállomása ennek a járatnak a reptér, de arról lövésem sem volt, hogy addig meg sem áll sehol és a foglya maradok. Persze nem pánikoltam, ebben is a lehetőséget láttam, így fényképeztem is egyet-kettőt a buszon.

Még a csomagok szállításáról is gondoskodnak

A néni meg körmöt reszel a buszon

Az utóbbi képről eszembe is jutott egy másik téma. Nem semmi, hogy az emberek itt miket csinálnak a buszon. Mondjuk hallottam már ennél bizarabb történeteket is, de nekem csak a poénosabb része jutott eddig szerencsére. Pl. tegnap hazafelé egy pasi kártyát kevert végig. Enyhén volt érthetetlen. Ma meg ez a körömreszelés. De volt már aki énekelt, egy igencsak nem fiatal nénike meg kantáros farmerben ült le mellém. Szóval más világ ez. Pl itt a helyeden ülve jelzel. És feltápászkodni csak akkor kezdenek, mikor a busz már megállt. A sofőr és az utasok is türelmesen kivárják, míg egy bácsika elcsoszog mínusz kettővel az első ajtóig, miután már megállt a busz (ajtóból csak kettő van, egy középen, egy elől, de a legtöbben az elsőt preferálják valamiért). Ja, amúgy felszállni csak az első ajtón lehet, ott kell a sofőr mellett (megjegyzem eddig fekete volt mind) egy automatába bedobni a megfelelő összeget (2,25 dollár, mert október 1-jétől emelték), vagy pedig a bérletet odaérinteni. Közben a sofőrnek köszönnek, beszélgetnek, sőt sokszor kérdezősködnek hol kell leszállniuk, amire a sofőrök persze kedvesen válaszolnak is. Az automata amúgy nem ad vissza, így ha valaki nem felkészült, általában az utasokkal próbálja felváltatni a pénzét. Tegnap viszont egy srác kisegített egy fiatal srácot, de nem felváltotta a pénzt, hanem meghívta a "buszjegyre". Egy tök idegent. Én meg csak ámultam.

Ráadásul a mozgássérült szállítás is jól meg van oldva, a busz olyankor lejjebb ereszkedik, leengedi a rámpáját, felszáll az érintett, a vezető jön, felhajt néhány első ülést, kiköti a kerekesszéket, elbeszélget az emberkével hol akar majd leszállni, végül rámpa vissza és jöhet fel a többi utas. Hol vagyunk még mi ettől? Persze itt minden járdán is van lejárat, minden intézménynél van liftes feljárat, stb.

Na elkanyarodtam, de vissza a mai eltévedős buszozáshoz. Szóval megérkeztem a reptérre, így új célállomás után kellett néznem. Böngésztem a busz-térképet (szerencsére mindenhol van), így kinéztem egy buszt, hogy azzal megyek tovább egy Opa Locka nevű helyre.

Ha már reptér

Persze metró ide is jön (nem lent, fent)

Földön és levegőben

Végül olyan messzire mentem azzal a busszal amit választottam, hogy egyedül maradtam a vége felé. Na persze a sofőr is ott volt :)

Mikor megláttam, hogy kb megérkeztem, találtam is néhány szépséget, amiért megérte odamenni. Másért nem is és nem is megyek többet :)

Szép. Amúgy valami szociális intézmény vagy mi :)

Azért itt kezdtem gyanakodni, hova is jöttem én, miért is ürült ki a busz eddigre

Másik épület

Buszmegállón a címer

Városháza

Pontosabban csak volt valamikor a Városháza :)

Azért szép még mindig

Hátsó kert

Az épület hátulról

Végül mikor éreztem, hogy kifényképeztem magam (konkrétan nem is volt más látnivaló égen-földön), elindultam arra, amerre sejtésem szerint a harmadik busz található, ami hazafelé visz. Félúton megkérdeztem valakitől, hogy vajon jó felé megyek-e, azt mondta, hogy hát az baromi messze van gyalog, induljak inkább el visszafelé a vonatállomásra és ott biztos találok valami másik buszt. 

Akármi is, érdekes

Hát még ez :)

Volt egy olyan érzésem az épületek láttán, hogy valami nem életszerűbe csöppentem :)

Így hát visszasétáltam a vonatállomásra, ahol megtudtam, hogy van egy ingyenes buszjárat (miért is ne lenne), ami elvisz a közelébe, ahol az én buszom jár. Így hát megvártam.

Emeletes vonat. Ezzel még fogok utazni.
Pl. Fort Laderdale-be, nem is drága

Vonatállomás

Az ingyenes busz sofőrje nagyon rendes volt, megállt nekem azon a sarkon ahol volt a másik busz megállója, pedig ott neki nem is kellett volna. Miközben várakoztam a buszomra, na akkor éreztem, hogy nagyon nem vagyok jó helyen és jöjjön már mielőbb. Ugyanis ott derült ki végképp számomra, hogy én vagyok az egyetlen fehér bárány a környéken, a többi mind fekete. Nem is akármennyire nem volt túl bizalomgerjesztő a terep, a buszmegállóban pl egy óvszer mellett álldigáltam. Még jó hogy világos volt, de ezért írtam az elején, hogy ide aztán többet vissza nem megyek. Utólag belegondolva az összes buszon meg mindenütt csak feketékkel találkoztam. Néztek is rendesen, már értem miért :) 

Csak ezt sikerült lefényképeznem,
de voltak tipikus feltunningolt, csilivili felnivel, zöld, lila és arany autócsodák mindenfelé

Mondjuk a Times Square-ről más emlékeim vannak, de most már egy ilyen is :)

A lényeg, hogy szerencsésen hazaértem, még pakoltam is egy nagyot, ugyanis két kör cuccot még mindig kellett áthozni a régi lakásból, csak már nem autóval, hanem gurigás kiskocsival. Kicsit olyan feeling volt, mint amit otthon a kisebbség egy lomtalanítás után művel, de mindegy. Közben még mostam is két adagot odaát, szárítással együtt megvolt mindez max. 1,5 óra alatt, szóval nem tétlenkedtem ma sem. 

Azért még zárásul utánanéztem, hol is jártam ma. Opa Locka az 1001 éjszaka meséi alapján készült, ezért az utcanevek és az érdekes házak. Ezzel ellentétes hír, hogy 2004-ben a legnagyobb bűnözési ráta itt volt az USA-ban, bár azóta valamennyit javult. Na szóval ezt jól kinéztem magamnak, szép volt, jó volt, több mint elég volt (soha többet) :D