Víz, kaja

Bár a cím víz, kaja, igazából a fő téma Vizcaya, csak ez kevésbé értelmes :)

Suli után gyorsan eldöntöttem, hogy merre indulok, a célállomás pedig Vizcaya múzeum és kert volt, amiről kb ennyit tudtam, mert sok helyen olvasni lehet, de semmi többet. Két busszal odavergődtem, nincs közel, hisz Miami déli részén van, na meg péntek délutáni forgalom is volt. 

Suli közelében evő-ivó hely,
esténként rengeteg emberrel

Unatkoztam a buszmegállóban.
Posta épület Miami Beach 14. utca

Ez meg csak úgy jött, kell egy autó mára is

Miami bíróság előtt sok-sok-sok rendőr, tűzoltó,
minden lezárva, busz elterelve

Aztán végére megérkeztem. Át kellett sétálnom egy gyalogos felüljárón, hogy átjussak a túloldalra, így pont a metró (nem az ingyenes, hanem az igazi nagy) szintjén találtam magam :)

A szomszédban a metró sínek, pont olyan magasan, mint én

Végül a múzeum is meglett, persze az autós bejárat, de jó volt nekem az is, lehet itt nincs is másmilyen, ki az a hülye, aki gyalog érkezik, rajtam kívül persze.

Kapubejárat

Aztán megvettem a belépőt, ami 18 dollár. Azt sem tudtam mi vár odabent, de ha már addig elbumliztam, persze hogy bementem. Vettem még egy ismertető füzetet 3 dollárért és már bent is voltam. Utóbbiból megtudtam, hogy ez James Deering (akárki is volt ő) téli rezidenciája volt, Itáliai reneszánsz és barokk stílusban épült 1914 és 16 között, a legtöbb bútort amúgy Európából hozatta. 25-ben az emberke meghalt, 26-ban a nagy-nagy Miami hurrikán lerombolta majdnem az egészet, 50-ben hozták helyre és 53 óta múzeum. Röviden ennyi, hosszabban pedig képekben.

A házikó eleje

A kertben fényképezték ezt a rózsaszín ruhás lánykát,
aztán bent is rengeteg hasonló alanyra akadtam.
De én inkább próbáltam minden képet úgy készíteni, hogy véletlenül se legyenek benne :)

Kapu a kert felé

Körben van a ház, ami több emeletes. Középen pedig egy belső kert.
Ez a kapu oda vezet.

Csigalépcső

Bent az épületben amúgy nem lehetett fényképezni, meg a tárgyakat fogdosni. Utóbbi nem is annyira vonzott, előbbinek viszont persze hogy nem tudtam ellenállni. Amúgy a ház belülről pont olyan, mint bármelyik kastély odahaza, korhűen berendezett szobák, meg minden, szóval nem is volt annyira izgi.

Kis konyha

De a fertődi meg a gödöllői kastélyt is igazából a kertjéért szeretem, itt sem volt ez másképp mikor végre kiszabadultam a szabad levegőre.

Azt még nem mondtam, hogy mindez persze az óceán parton van

A parton balra hidacska

Közelebbről is

Jobbra teaház (persze ezt csak a prospektusból tudom)

A paraván elég lehangoló a ház előtt,
de most is épp valami rendezvényre készültek

Egy bárka, szemben a házzal

És végül tényleg elindultam a kert felé.

Titkos kert.
Mondjuk én megtaláltam, így annyira mégsem az :)

De szép, az biztos

És ez már tényleg a hátsó kert

Ezt csak azért, hogy látszódjon milyen picikék az emberek a páfrányokhoz képest

Váza

A kert végében van egy kaszinó, körülötte mangrove mocsár.

A kaszinó épülete, kívülről két szintes

Odaát a főépület

A fáról amik lógnak, azok nem a fához tartoznak, de élnek

Kaszinó belülről nézve, innen egy szintes, hisz lépcsőn kell feljönni egy felső kertbe.
Itt meg is pihentem a fák árnyékában picit

Kút

Lépcső

Tavacska

Eddigre már teljesen el is felejtettem hogy Amerikában vagyok, mert ez egész másmilyen világ volt. De egy szempillantás alatt visszarázódtam a valóságba, hogy itt a zöldkártya és a pénz nagy úr.

A pasi csúnya is volt, jóval idősebb is volt...
a fényképezkedések szünetében valahogy a mosoly sem volt ilyen őszinte az arcukon...
de lehet csak én vagyok túl realista :)

Inkább sétáltam is tovább a csodás környezetben.

Vissza a házhoz

Béka-kád a ház mellett

Szép a kilátás ha valaki belefekszik a kádba :)

Majd megint kimentem a partra,
mert eszembe jutott, hogy a teázót kívülről nem is fényképeztem le

A ház másik oldalán egy medence is volt

Belülről sem rossz, kár hogy nem lehetett belemenni :)

Végül a kapu felé vettem az irányt, mert pár órát eltöltöttem odabent és már elég éhes voltam, na meg még várt rám egy másik program is. Persze amúgy sokkal több képet csináltam, nehéz is volt kiválasztani ezt a "párat", nagyon szép volt az egész, örülök hogy elbumliztam odáig.

Kerti kapuk

Már mikor megérkeztem, eldöntöttem, hogy visszafelé nem buszozom, hanem metróval megyek. Mégha így jegyet is kell vennem, ezt ki kell próbálnom. Na de aztán meglepetés ért, kiderült, hogy a buszbérletem nem csak buszra, hanem a metróra is jó! Juhé. Idefelé vagy 20 megálló volt busszal, metróval meg csak 2 volt visszafelé. Legközelebb már jobban átgondolom, mire szállok.

Ez a gyalogos felüljáró.
Pont, mint otthon az M3-as felett :-P

És íme a metro

Belülről

A szomszéd sínen az ingyenes járat

A város felett, utak felett

Meg is érkeztem

Onnan még az ingyenes járattal elközlekedtem a fő buszpályaudvarra, mert onnan több busz is jó nekem, végül hazafelé vettem az irányt. De nem teljesen, ugyanis pár utcával lejjebb, a 72. környékén (már Miami Beach-en), elfogyaszottam ebédemet-vacsorámat egy Denny's nevű helyen. Egy biztos, ide még jópárszor visszatérek. Nem gyorsétterem, de nem is puccos étterem, jó kaják és nem is vészes áron. Persze van ilyen nevű máshol is, de ez még közel is van hozzám. 

Sült zöldségek egy kis tojással a tetején.
Még sült a forróságtól mikor kihozták a sütőből kivett vas edényben.
Sok volt, de megettem, mert nagyon finom volt és alig ettem egész nap.

Úgy fél 8 körül elindultam a végső programra, ami tervezve volt. Ezért is írom most rendhagyó módon napközben ezt a bejegyzést és nem a megszokott késő esti órában. Ugyanis az iskolában hirdették, hogy teli hold nézőbe lehet menni a 79. utcához, közben valami dobolás is lesz. Úgy volt, hogy megyünk páran, de végül megint bemondták az unalmast, mert senkinek nem volt elképzelése, mi lesz ez. Nekem sem.

Már sötét volt, mikor megérkeztem, az óceánpart felé vettem az irányt. 20-30 ember ült a homokban és nézték a teliholdat. Leültem közéjük, fényképezgettem, de mintha valamit vártunk volna. És nemsokára picit arrébb el is kezdődött, közelebb is mentem. Úgy kezdődött, hogy páran ültek a homokban és doboltak. Pontosabban darbuka-szerűség volt náluk (köszi Csaba, hogy erre megtanítottál :D). Aztán egyre többen jöttek, volt aki harmonikát hozott, volt aki gitárt, volt aki énekelt. Jöttek tűz zsonglőrök, színesen világító hullahopp karikák. Mindez a tök sötétben az óceánparton, csak a hold világított. Persze voltak akik füveztek, voltak akik ittak, de voltak akik csak szimplán jól érezték magukat, mint én is. Hihetetlen érzés és látvány volt! Fényképezni sokat nem tudtam, mert a telefonom eddigre már 1%-nál járt, meg különben is sötétben sajnos az iPhone4 nem művel csodákat, de bevésődött ez az este fényképek nélkül is, az biztos. Voltak gyerekek, voltak idősek, voltak egyedül és voltak nagy társaságok. Olyan fél 11 körül jöttem el, amikorra már nem tudom hány száz ember ült ott és folyamatosan jöttek még így is. Mikor kisétáltam, láttam hogy 3 rendőr a távolból biztosította az eseményt, de eszükben sem volt szétoszlatni az előre nem bejelentett rendezvényre összegyülemlett tömeget.

Miami Beach óceánpart teliholdkor

Tűz-zsonglőr

A fő zenészek egy része