Floridai riviéra

Ma megint szakadt az eső. Itt köröz egy hurrikán megint. Az iskolában ültünk és láttuk ahogy zuhog. Bíztunk benne, hogy mire kiszabadulunk, addigra eláll. Akik délre jöttek, azaz a délutánosok, pont ronggyá áztak. A délelőttieknek, azaz nekem is marha mákunk volt, elállt mire végeztünk 1-kor. Viszont mivel az időjárás nem volt meggyőző, így kihagytam mára a botanikus kertet és inkább shoppingolni mentem :)

Persze egy újabb helyet pécéztem ki magamnak, nehogy már unalmas legyen. Most északnak vettem az irányt, túl mentem azon ahol lakom, sőt a múltkori sárkányhajós részen is és a felette lévő Sunny Isles Beach volt a célpontom. Hála a google maps-nek meg a tájékozódó képességemnek pikk-pakk odatalálok mindenhova. Át kellett szállnom egy másik buszra, de kicsit sem probléma ez már a bérletemmel, legalább teljesen kiszipolyozom a helyi bkv-t :)

Ha már busz, az alábbi képet Rita kolléganőmnek küldeném :)

Szóval mai úticélom egy újabb sziget. Miután leszálltam a buszról a hídra visszatekintettem. Miért van mindenhol ilyen rend és tisztaság? Mondjuk tudom a választ. Mert itt mindenre van egy ember (ha nem több). Az is lehet, hogy körömollóval egyesével vágják a fűszálakat, itt mindent el tudok képzelni.

Ez meg maga a bevásárlóközpont. Nem nagy, sőt nem is pláza, hanem a nyitott verzió, mint Budaörsön. Amúgy üzlet igazából csak kettő-három van, a többi mind egyéb szolgáltató izé, de engem két dolog vonzott: a T.J Maxx, ahol a Calvin Klein cipőmet is vettem, na meg az Old Navy, amivel kapcsolatban szép emlékeim és még szebb ruhaneműim vannak két évvel ezelőttről. Utóbbi üzletet sajnos csak itt és Miami nagyon déli részén találtam, ezért mentem igazából erre a helyre.

Milyen lenne már a mai posztom kocsi nélkül, nem? :)

Pont előkerültek a gazdái, azért van nyitva a csomitartó.
Megjegyzem rokkant jelzés volt az autón, a tulajok idősek voltak és még mondta is a pasi,
hogy ez egy egyedi igényre gyártott kocsi.

Mozi is volt. Lehet egyszer be is merészkedem majd, persze csak feliratos filmre :)

Aztán nekiálltam vásárolni. Nem részletezném, de órákig tartott. Szerencsére nem volt teljesen eredménytelen, végre egy táskával távoztam. Ez még nem AZ a táska, de valamit akartam venni, mert nem hoztam egy ridikült sem magammal és néha jól jönne. A szerzeményem egy nagyon leárazott Jessica Simpson tatyó. Itt nagyon jónak számít, amúgy szépek is a nevével fémjelzett táskák és cipellők, és mindenhol ott vannak, ahol MK és társai cuccok találhatóak.

Az Old Navy-ből most sajnos csak egy felsővel lettem gazdagabb, de szerencsére csak pici pénzzel szegényebb, ugyanis kemény 7 dollárba került :)

A hosszú órákon át tartó vásárlástól nagyon megéheztem, így egy helyi étkezdében fogyasztottam el egy fincsi pizzaszeletet. A suliban 3/4 11-kor szoktam reggelizni, így késő délután lévén már pont jól jött egy kis ebéd. Jó volt, a hely szelleme meg különösen motiváló volt :)

Miután elfogyasztottam a szeletke pizzát, elindultam a buszmegállóba. De aztán én lüke inkább elindultam gyalog. Át a hídon, le egészen a tengerpartig, meg még tovább. Így persze legalább készültek ma is tájképek, de a lábam lassan bemondja az unalmast, nem ártana már egy pihenőnapot beiktatni.

Híd alatt a parton egy szórakozóhely. Akár a Dunánál :)

Mindenhol házak nőnek ki a vízből

Sziget-sziget, ház-ház, víz-víz... lassan uncsi lesz, nem? :)

Egy kis zöld a vízben.
Ha nem lenne víz, csak a felhőkarcolók, akár a Central Park is lehetne.

Ezek már az óceánparton vannak. A jobb szélső három a Trump-tornyok.

Azok a gyökerek! Ki tudja mik élhetnek ott köztük. Nem nekem való hely, az biztos.

A hely neve a házon: Sunny Isles Beach

Ok, máris bérelek egy kis ötcsillagos szobácskát magamnak.

Na ebből derül ki, miért ezt a címet adtam ma a blognak

Házikó, középen felhővel :)

Kis ház, nagy ház.
De a kicsi szebb és hangulatosabb, hát még a tetőkertje.

Végül leértem az óceánpart közelébe. Nem véletlenül mondom, hogy itt mindenki fut mindenhol. Még szegény kutya is. Vagy lehet mindig mindenki késésben van?

A fehér pólósok gyalog közelítik meg a futóhelyet,
a félmeztelen muksó már oda is futva megy és húzza maga után a kutyut.

Már odafelé a buszról láttam, hogy itt van egy móló, hát kisétáltam.

Jó magyar szokás szerint a móló fizetős volt. 2 és fél dollár nem sok, de azért, hogy elmásszak a végéig meg vissza, kösz inkább nem kértem. Kifényképeztem magam a bejárattól, aztán hátat fordítottam.

Bátor cápacsalik  a vízben :) Bár lehet, hogy már csak a fejük. Bocs :D

Innen még szebb is, mint a fizetős rész :)

Bár nem értem, miért a parton horgászik, de csak fogott egy halat.
Mondjuk én is a fűben találtam tegnap egyet, miért ne menne másnak is.

A helyi hatóság. A rendőrbácsi még kedvesen üdvözölt is.

Végül elég volt a bámészkodásból, újra elindultam a buszmegálló felé. De megint elhaladtam egy mellett és mentem tovább, mert mindig találtam újabb fényképezni valót. Szerencsémre besötétedett, mert lehet még mindig ott rónám a köröket az utcán, pedig a lábaim csak úgy sajognak.

Ezt csak azért fényképeztem, mert olyan, mint az Árpád-híd budai hídfője a Szentendrei útnál.
Neeem? :)

Már megy le a napocska. Kár, hogy mindig eltakarja valami.

Csak úgy, mert szép

Jobbra a három, megint a Trump tornyok, amiket messziről is láttam.

Hát, a mai sem volt egy rövid nap, persze magamnak csinálom. Kellett ez nekem? Éljen az FKR :D (ezt csak a beavatottak tudják, de úgysem kell túl komolyan venni :)