Első hónap - pipa

Pontosan egy hónappal ezelőtt landoltam - egy hosszú út után - a lehetőségek országának földjén. Pont ilyentájt várakoztam arra, hogy bebocsájtást nyerjek és felfedezhessem a nekem tartogatott lehetőségeket.

Bevallom nagyon elszaladt ez az idő. Szerencsére van még belőle bőven, így annyira nem pánikolok. Sok minden történt, kezdem egész otthonosan érezni magam. A buszon már nem érzem magam kirekesztettnek, bevásárláskor a boltok polcai között is egyre jobban eligazodom, az utcákon bolyongva sem vagyok már olyan elveszett és az iskolában is kezdek már nagy öregnek számítani. Rengeteg mindent láttam, bevallhatatlan mennyiségű fényképet készítettem és elég sok bejegyzést is írtam ide :)

Mindezek örömére rendhagyó módon egy olyan poszt fog most érkezni, amiben nem lesz egy fénykép sem, hisz kell a változatosság.

Nagy sztorim amúgy nincs mára, lehet most veszítem el minden olvasómat, de csak nem akartam megengedni magamnak, hogy pont a jubileumi poszt maradjon el. Így néhány érdeklődő (persze a családom) kérésére az iskolai életemet taglalnám bővebben.

Reggelente 7-kor kelek, 3/4 8-kor már indulok is a buszhoz. Sokkal jobb időt futok itt, mint otthon, ugyanis nem kell kétnaponta hajat mosnom (stresszmentes élet előnyei a hajamon érzékelhetőek), hajvasalásra sincs - egyelőre - szükség (hála a fodrászomnak és a tartós hajegyenesítésnek), meg különben sem tudok annyit tépelődni a szekrény előtt, hogy jajj mit vegyek fel, hisz a ruhatáramnak csak egy kis része van itt velem, annak is főleg a nyári része, ami nem túl bonyolult. Ja és ebben a röpke háromnegyed órában még arra is van időm, hogy rendes otthoni szokás szerint valami kis reggeli-ebédet összedobjak magamnak, általában szendvics formájában.

8-körül már a buszon vagyok, bár nem feltétlenül híres a pontosságról, nem jár túl ritkán és több busz is jó nekem, így felpattanok rá és forgalomtól függően 30-40 perc múlva szállok le róla az iskolám közelében. Kis séta után meg is érkezem, max egy-két buzgómócsing (velem együtt) lézeng olyankor még csak a létesítményben. 

9-kor kezdődik az első óra, ami 10:40-ig tart. Kicsit hosszú, főleg reggeli nélkül, de jó fej a tanár, főleg nagyon vicces, így van hogy gyorsan elrepül. Van egy, az iskola által készíttetett könyvünk, legtöbbször ebből tanulunk, néha van csak egy-két fénymásolt papír mellé. Főleg nyelvtanozunk, na meg persze új szavakat is tanulunk (kéne is tanulni őket...)

Egy 20 perces szünet után 11-kor kezdődik a második óra, ami délig tart. Ekkor kb egy 5 perces szünetünk van és máris kezdődik a kommunikációs óra másik teremben, másik tanárral, ami 1 órakor fejeződik be.

Mondjuk ettől a héttől ugyanannál a tanárnál van a beszélgetős órám, akinél délelőtt is vagyok, mert havonta cserélni kell ezeket a csoportokat, de ezen még lehet változtatok majd, mert jobb ha több tanár angolját is megértem, nem csak ezt az egyet. Ezen a déli beszélgetős órán amúgy többen vagyunk, mert itt találkozik össze a délelőtti és a délutáni csoport, aztán mi el, ők meg folytatják azzal, amivel mi kezdtük.

Amúgy én túl rendes diák vagyok - gondolom nem meglepő :) -, de a házifeladatomat mindig elkészítem, időben (sőt idő előtt) megérkezem az iskolába és még egy napot sem lógtam. Persze sokan nem így tesznek, de az az ő bajuk. Én úgy vagyok vele, ha már ennyi pénzt rááldoztam, csakis a saját pénztárcámmal szórakozom ha ellébecolom. Amúgy meg ott az egész délután, amit meg lehet tölteni programmal, na meg a hétvégék, és az elég is nekem.

A nyelvtanból amúgy sok újat nem tanulok, de ismételni sosem árt. Új szavakat persze bőven hallok, csak én a seggelős tanulásnak nem vagyok nagy ismerője, így ami ragad, ragad, ami nem, nem, de néha azért majd csak megerőltetem magam, mert lenne mit bővítenem a szókincsemen.

A tanárokkal és az egyéb személyzettel (vezetőség, ügyintézők) amúgy teljesen elégedett vagyok, a helyszín is elég jól megközelíthető és közel van mindenhez, főleg akinek South Beach a mindene. Viszont ami nagy negatívum, az az épület állapota. Az egyik termünkben általában vagy egy vödör, mert az egyik csőből állandóan csepeg a víz, sőt a földön is több helyen alakulnak ki itt-ott tócsák az asztalok között, talán ezért is jók, hogy gurulósak :) Jelenleg épp nagyban dolgoznak a tetőn, így a kopácsolás még hangos is, de remélem hamarosan megszüntetik a beázást ezáltal. Az épület amúgy sem túl modern, ráférne egy felújítás, de az elrendezése jó és legalább a wc tiszta. Szóval összességében nem rossz, de lehetne jobb is :)

A diákok elég vegyes népség. Legtöbb a brazil, de vannak mindenhonnan. Európából főleg franciák, egy-két olasz, egy román, egy cseh... magyarka persze még mindig csak én. Ja, ma jött egy új orosz nő, aki végre tudja hol van Magyarország, sőt Hévízen járt is már. Végre valaki tényleg tudja, nem csak mondja :)

A délutánjaimat iskola után általában sétafikálással töltöm, újabb és újabb helyeket próbálok meg felfedezni magamnak. Néha úgy tűnik, hogy túl sokat buszozom, de a kocsival közlekedés nem túl vonzó, az iskolánál ugyanis a környék fizetős, így a parkolás csak plusz költség lenne és be kell vallani, a busz közlekedés végülis jól megoldott és még klímás is, ráadásul olcsó (most már ugye, bérlettel). Szóval egyelőre marad ez a buszos verzió, talán egy-két hétvégére tervezek autót bérelni ha távolabbi helyre akarok majd elruccanni, mert a közelben már nem lesz több felfedezésre váró. 

A kerékpáros közlekedés is jól megoldott, csak nekem sajnos jelenleg még dög meleg van hozzá. Néha elcsábulok egy-két "ülj fel, máshol tedd le" kerékpáros kölcsönző mellett, hisz dögivel van erre mindenfelé és egy-egy napra nem is olyan drága, de még nem vitt rá a lélek. Bár biztos nagyot néznének egyesek, ha meglátnának rólam egy fényképét kis kosárkás, vicces formájú biciklin, amint épp mindenféle szokásos felszerelés nélkül rovom a köröket a városban. Persze hoztam ám mezt, nadrágot, kesztyűt, de a cipőmet és a sisakomat kénytelen voltam a bringámmal együtt otthon hagyni, így egyelőre még ellenállok a kísértésnek. Ahogy a futásnak is, mert annyit sétálok minden nap, hogy mire eljön az este, hogy mehetnék futni, jártányi erőm sincs. De majd biztos ennek is eljön az ideje :) Ami még csábít, az egy robogó. Sokan furikáznak vele, olcsóbb, mint egy kocsi, huzatosabb, mint egy bringa és nem kötött vonalú, mint egy busz. De egyelőre még nem döntöttem. Ráérek, nem kell félnem, hogy lassan itt a tél :)

Ma amúgy nem jártam izgalmas helyeken, csak egy lakást voltam megnézni. Magamnak. Hosszú sztori, ha lesz belőle valami majd részletezem, de ha nem, akkor meghagyom a saját agyam felesleges túráztatásának tárgyaként.

Amúgy ma is szakadt az eső, csak nem hagy minket itt ez a hurrikán, szerencsére továbbra is csak a széle. Picit el is áztam, persze új táska, új cipő. A táskámat bezacskóztam, a cipőmet meg gondoltam leveszem, mert már közel jártam. De végül csak bebújtam valahova míg csendesül, majd siettem hazáig. Amúgy itt simán megtenném (ahogy már két éve meg is tettem), hogy mezítláb sétálok hazáig az esőben, otthon szerintem soha nem lennék rá képes. De hát itt úgysem ismer senki, nem igaz? :)

Na de legyen, mégsem hagyom a mai posztomat sem fénykép nélkül, ezt az egy témát lőttem ma, bár nem értem mi akar lenni.

Fent a tábla a lámpánál. Tér??????

Vagy mi????