Sétafikálás papucsban és anélkül

Reggel túl korán értem az iskolához, így egy Starbucks szójatejes cafe latte-val kezdtem a napot, miközben megnéztem az óceánt. Kezdek ráérezni az ízére, mi? :)

Persze miért pont itt ne találkoznék érdekes figurával.

Olvasgatás a teraszon, ebben nincs semmi extra.
Csak az asztaltársasága furcsa kicsit :)

Persze evett ivott ő is, nehogy már ne :)

Az iskoláról írtam tegnap eleget, így már mondhatom azt, hogy minden pont ugyanúgy történt, mint máskor :) Suli után nekiiramodtam és meglátogattam a már kívülről megcsodált botanikus kertet. Hát, belülről nem volt semmi extra, ráadásul a terület is kicsi, szóval picit csalódás volt, de mivel ingyen volt, semmit nem vesztettem vele, sőt.

Bejárat

Szép rendezett. De itt mi nem? :)

Voltak érdekes szobrok

Meg akármik (a jobb oldali vajon miért fordított hátat?) :)

Tavacska hidacskával

Mindenféle fa

Meg mini vízesés

Meg izé

Persze pálmafa is volt

Többféle is. Ez mondjuk kaktusszal keresztezett :)

Voltak színes hordók

Meg színes flamingó

Meg egy nagyobb tó tavirózsákkal

És ennyi volt. Szép volt, de ilyen otthon is van :) Szóval nem értem be ennyi programmal mára, így elindultam délnek. Az 5. utcánál van egy nagy híd, ott jár át a legtöbb busz Miami Beach és Miami között. Így már láttam, hogy ott van Miami Beach kikötője is, hát elindultam arra. Érdemes volt.

Ez a kikötő eleje. A háttérben a fák rejtekében a híd.

A kikötői út túloldalán nem rossz kis apartmanok vannak,
na meg persze hatalmas szállodák is

A kapuk zárva voltak, így a mólókra nem lehetett kimenni, de az egyik véletlenül nyitva volt. Hát nem kérdés, hogy éltem a lehetőséggel és besétáltam (kisétáltam).

Ezüst csoda :)

Visszatekintve a partra

A móló vége

Aztán folytattam utamat a legális sétányon, persze most sem maradtam jókor voltam jó helyen pillanat nélkül.

Egy napozó gyík, amint sasol egy halat a vízben (talán mindkettő látható).
Hozzá kell tennem, a hal nem úszott, hanem egy helyben "álldigált" egy jó ideig. Aztán megunta, hogy ketten is nézzük (én meg a gyíkocska) és eliramodott (szóval élt :D)

Láttam víz tetején ugrándozó halakat is, de ahhoz nem voltam elég gyors, hogy le is fényképezzem. 

De legalább a nyugodtan álldigáló madarat sikerült

Meg egy másikat is

Eddigre már igencsak kellett mosdót keresnem, mert elég sokat iszom sétafikálás közben, aminek csak egy része távozik a bőrömön át :) Persze nem kellett csalódnom, vagyis csak félig, mert találtam egyet az egyik hotel oldalában a mosoda mellett. Sajnos a női zárva volt, kártyával lehetett volna nyitni, de szerencsémre a férfi valamiért nyitva maradt. Mivel nem volt bent senki, jobb híján oda merészkedtem be. Gáz fotó, de muszáj voltam megörökíteni :)

Megkönnyebbülve lépkedtem tovább és ámultam milyen kis luxus apartmankák vannak arrafelé.

Saját bejárat, pazar kilátás, tetőkert... és sok ilyen sorban egymás mellett

Aztán már majdnem a kikötő (és Miami Beach) aljánál jártam, mikor befutott egy kis hajó. A nevével ellentétben nem volt gyors, de legalább jó sokszor le tudtam közelről fényképezni.

Utána már le is értem a "déli parkba", ahol anno már jártam, csak most más irányból közelítettem meg.

Ez az oszlop már múltkor is szemet szúrt

Szellemváros a túloldalon. Nagyon úgy tűnik, hogy teljesen kihalt épületek.

Egyik kedvelt közlekedési jármű azoknak, akik nem futnak.
Ja és persze nem akarnak annyit gyalogolni, mint jómagam.

Az alábbi kép eléggé alulnézetből készült. Mégpedig azért, mert a már múltkor kipécézett fekvő alkalmatosságokat most le is teszteltem. Jót pihenkésztem rajta, sőt majdnem el is alukáltam megint, szóval azt hiszem vigyáznom kell ezekkel a pihenésre kihelyezett tárgyakkal, mert a végén még ott éjszakázom az egyikben ha nem vigyázok :)

Árnyékos ágyikót választottam, így ez volt felettem

Ez meg előttem.
A lábam szándékosan lóg bele a képbe, látszódjon milyen rossz dolgom van :)

Na ő az! Bár kőből van, mégis iszonyatosan kényelmes

Alvás után egy frissítő zuhany.
Na mondjuk kihagytam, de legalább már láttam, hogy működik, mert a múltkor csak sejtettem.

Mivel már vagy 5 óra volt, elkezdtem hazafelé venni az irányt, hisz eléggé messzire keveredtem onnan. Épp az alábbi képet készítettem, mikor keresztül húzta a papucsom a hazafelé igyekvő tervemet. Ugyanis beadta az unalmast. Jelezte, hogy elég volt a sétából. Mondjuk jobb, mintha a lábam tette volna.

Félig slattyogva meneteltem tovább, fényképezgettem mintha mi sem történt volna.

Fura helyen van a pótkerék

Főleg, hogy megint volt autó-témám is :) 

Rendszámtábla: University of Miami.
Vajon tanár vagy diák a szerencsés?

Mondjuk én inkább őket választanám. Ilyen sorrendben :)

Egyszercsak a papucsom úgy döntött, onnan már semerre. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy pont egy kis étterem előtt kezdett a papucsom és a talpam külön utakon járni, pontosabban a papucsom maradt egy helyben, a lábam meg ment tovább :) Bénázásomnak szemtanúja volt az egyik pincér, aki segítségemre sietett egy tűzőgéppel :) Nem mondom, hogy végleges megoldásnak megfelel az eljárás, de arra jó volt, hogy a már feltérképezett 5. utcai bevásárlóközpontig elbotorkáljak benne és kénytelen-kelletlen keressek magamnak egy pár új pacskert :)

Íme a leharcolt, két évvel ezelőttről származó Tommy Hilfiger papucskám.
Nem tudom, hogy dobom ki a kukába (én olyanra képtelen vagyok), de itt már nem hordom többet.
Lehet hazaviszem ilyen állapotban a bőröndömben és elteszem emlékbe :)

Ő pedig az új szerzemény, csak ő nem fekete-fehér, hanem khaki-fehér.
Mekkora már, hogy kaptam ugyanilyet, pedig eddig sehol sem láttam? :)
És hab is van a tortán. Kemény 10 dollárba került!!! (mondjuk anno sem fizettem érte többet)

És ha már muszáj voltam betérni vásárolni, szembe jött egy Fossil pénztárca, aminek (és az árának) nem tudtam ellenállni. Úgyis akartam valami kisebbet venni, mint a jelenlegim, így jött velem.

A képpel ellentétben nem piros, hanem sötétrózsaszín. Pont nekem való.

Persze használni nem fejjel lefelé fogom, csak a képet bénáztam el

Szóval végül jól beesteledett, mire hazaértem. A házinénim ráadásul a kedvenc kajámmal, tojásos nokedlivel és ecetes salátával várt, amire nem mondhattam nemet :)

Közben amúgy a költözés is eldőlt, marad minden az eredeti terv szerint, azaz költözöm az öbölparti, medencés házikóba ugyanilyen feltételek mellett, ráadásul már hétfőn. Mondjuk egy-két hétig kétlaki élet lesz, hisz csak hónap végén kell elhagyni a jelenlegi lakhelyünket, de mivel az én egy bőröndömet (ami mondjuk azóta duzzadt picit, de szerencsére most nem kell beleférnie a 23 kilóba :D) egy mozdulattal át tudom húzni két sarokkal odébb, szerintem én lassan már az új szobámból fogok írogatni ide.