Pulyka

Egész éjjel szakadt az eső, észak-nyugat Florida környékén valami nagy vihar / hurrikán kóválygott és nekünk ennyi jutott belőle. Szerencsére napközbenre odébb állt és szépen kisütött a napocska. Jó meleg is lett, végre. Állítólag holnap még lehet borongós, de utána újra jó időnk lesz. Ha tényleg úgy lesz, egy napot tuti tengerparti homokban fekvéssel fogok eltölteni a 4 napos hosszú hétvégéből.

A szóbeli teszt elmaradt tegnap, lévén hogy a tanárunk két hét szabin volt és a helyettesítő tanárokkal nem igazán haladtunk előre, hétfőn és kedden kellett behozni a két hetes lemaradást. Így szóbeli tesztünk nem volt és nem is lesz, de kapunk rá pontot, mintha lett volna. Jó, mi? :) Ma túl lettünk az írásbeli teszten is. Szerintem túl könnyű volt, persze csúnyán néztek rám a többiek, mikor ezt ki mertem jelenteni a végén. De hát mit hazudjak. Tényleg könnyű volt, túl gyorsan végeztem is vele. Aztán várhattam két órát, míg elkezdődött a beszélgetős óránk. De mondjuk időmből kitelik, szóval nem panaszkodom.

Iskola után vásárolni mentünk közösen a holnapi közös hálaadásos ebédhez. Mondanám, hogy megöltünk egy pulykát, de ez nem igaz, mert nem egyet öltünk meg. Ugyanis, mint kiderült, nem egy egész pulykát rendeltünk, hanem csak mellett, így akár 5 pulykát is megöltek miattunk. Mindegy, pulykát meg csirkét ettem már eleget életemben, szóval így jártak. Kíváncsi vagyok milyen lesz, mindenféle köretet is adtak hozzá, meg szószokat, szóval félig-meddig el van készítve, nekünk már csak készre kell sütni. Kezdünk hasonlítani a helyiekhez, akik mindent készen vagy félkészen vesznek, vagy leginkább étteremben esznek.

A közös vásárlás után hazacuccoltuk a szerzeményeket az egyik osztálytárs lakhelyére, majd mindenki szétszéledt. Én még visszarohantam a suliba, hogy átvegyem a decemberi buszbérletemet (huhh, mindjárt vége az évnek), de már zárt kapukat találtam, pedig 5 perccel zárás előtt estem be. Mert persze csak 3 és 5 között lehetett ezt intézni, de nekem 1-kor véget ért az oktatás. Picit várakoztam mérgelődve, mikor szerencsére a mellékhelyiségből még előkerült az egyik muksó, így utolsó utáni pillanatban hozzájutottam a már előre kifizetett szelvényemhez, juhé. Utána elindultam hazafelé. Mikor a buszmegálló közelébe értem, láttam hogy a busz épp elhagyni készül azt, így egy egész megállót végig futottam ezerrel és a következő megállónál beelőztem. Persze ehhez az is kellett, hogy egy nyitott Merci és maga a busz se üssön el, míg keresztben cikáztam köztük az úton átkelve, de szerencsére itt általában (egy-két kirívó esettől eltekintve) kedvesek a gyalogosokkal a sofőrök. Felszállva a buszra persze ezerrel köszöntem (már amennyire a lihegéstől bírtam) a sofőrnek, erre kedvesen azt mondta, hogy ő is köszöni nekem és hogy boldog hálaadást. Igazából félek, hogy azt köszönte nekem, hogy halálra röhöghette magát miközben én próbáltam őt legyorsulni, de mindezt kedvesen palástolta, szóval rendes volt tőle na.

Hazafelé bementem ugyanazon áruházlánc másik üzletébe, ahol a közös vásárlást hajtottuk végre, mert ott nem volt lehetőségem magamnak is bevásárolni, pedig már igencsak kellett ez-az, főleg, hogy holnap minden zárva lesz, hisz itt ünnep lesz, nem is kicsi. Hát, én is mondogattam ma ennek-annak, hogy boldog hálaadást, de nekem persze nem sokat jelent, hisz ez lesz az első és nem is nagyon izgat amúgy annyira. Megint jó sok mindent sikerült a szatyrokba tuszkolnom, így mindkét vállam és a kezeim is leszakadtak, mire hazavergődtem. Szóval mára megvolt az edzés-adag, futottam egy nagyot és kétszer is cipekedtem, jöhet a jól megérdemelt pihenés.

Tegnap nem írtam meg, hogy nagy tettet hajtottam végre, mármint magammal szemben. Ugyanis bordát ettem vacsorára. Életemben először. Nem mondom, hogy nem óckodtam a benne lévő csontoktól, de mivel könnyen levált róla a lényeg, azokat gyorsan félrepakoltam és elmajszolgattam a húst. Nem volt rossz, bár nem volt elég fűszeres, valahogy másra számítottam, de végülis nem csirkemell :) Amit hiányolok amúgy, mert otthon állandóan azt ettem, itt meg talán még egyszer sem. Lehet tényleg kellene végre néha főznöm saját magamra is, mert picit hiányzik már a jól megszokott ízvilág. De a lényeg, hogy újabb dolgot kóstoltam meg, ami eddig még nem szerepelt az igencsak válogatós menü listámon.

Hát, mára így fénykép nélkül maradtam, de szürke hétköznapok néha itt is becsúsznak.