Egy álom végetér

Hát igen, eljött az utolsó nap is. Sőt már el is múlt, de azt hiszem megéri visszatekinteni picit.

A hétfő reggel csomagolással indult. A sok-sok bőröndöt csurig tömtük, majd ezekkel a kocsit és kijelentkeztünk a szállásról. Mivel a gép csak este indult, el kellett még ütnünk az időt, így az utolsó napot új helyek felfedezésére fordítottuk.

Először is elmentünk a pár napja felfedezett híres zöldségeshez inni egy turmixot. Volt gyümölcs és fagyi keverék (turmix) illetve csak gyümölcs keverék (smoothie). Persze, hogy előbbit választottuk. Én például az új, tavaszi kollekcióból egy fincsi guava-kókusz-mangó verziót.

Tavaszi kínálat

Hatalmas adag volt, de nagyon fincsi

Állandó kínálat árakkal

Utána tovább indultunk és egy bonsai kertben kötöttünk ki. Ami igazából egy kertészet volt, így kivételesen belépőt sem kellett fizetni :)

A bougenville miniben is szép

Kutyákok is voltak

Meg egy gülü bagoly

Persze papagájok itt is voltak

Ja meg csodaszép bonsai-ok

Kicsike fa 50 dollárért.
Hát, nem vettem meg, még bonsai-abb méret fért volna csak a bőröndömbe :)

Egyértelműen a virágosra szavazok

Vagy épp mindkettőre

Tavacska is volt, kék halakkal

Meg fa szőrös virággal

Utána tovább indultunk majomországba. Már sokszor néztem a Monkey Jungle tábláit, de kocsi nélkül nem volt könnyű megközelíteni. Most viszont a közelségének köszönhetően pont jó záró programnak bizonyult.

Majom tanya bejárata

Nini, egy mamoj a fejünk felett

A kis edénykébe kell betenni neki a kaját (mazsolát),
amit felhúz magának és elmajszolja

Voltak egyáltalán nem fényképezés-tűrő majmok is :)
(golden lion tamarin)

Meg sárga madarak, nagy szemekkel

Meg még egyéb majmok

Ő nagyon cukin üldögélt és talán imádkozott :)

Van aki csak kukkolt

Az orángután meg buszon érezte magát és kapaszkodott

A kanyarban két kézzel is :))

Aztán meg mókázott az arcával, azaz pofákat vágott

Igazából mindez már egy show része volt,
így kérésre még bukfencezett is

Aztán jött a király, azaz King a gorilla

Szomorúnak tűnt

De ő is elmókázgatott ha kérték. Itt például álldigál

Meg modellt áll, hogy megmutassa ezüstös bundáját

Majd sétafikált is egyet

Találtunk egy teknőst, aki meg fogpiszkálóval a szájában vagánykodott

A madarakkal jó barátságban vagyok

Ő is hamar megkedvelt, mókázott nekem össze-vissza

Meg mosolygott búcsúzóul :)

Végül betértünk enni Miami központjába (Bayside) egy kubai étterembe, ahol Gáborral (a floridai magyar jóbarátommal) falatoztunk egy jóízűt, sőt még egy szép búcsúajándékot is kaptam tőle, egy szép nyakláncot egyenesen Brazíliából.

Bab, rizs, sült banán és husi

Aztán sajnos eljött az idő, el kellett indulni a reptér felé. Mentem én is, nem sunnyogtam el semerre, bár nem biztos, hogy felfogtam hova is megyek. Talán még most sem, két nap elteltével, de ez már a következő bejegyzés lesz :)

Szóval a gép Miamiból este 9 előtt indult el, Svájcba érkezett, majd másfél óra után irány Budapest. Kedd délután 2-kor érkeztünk meg Ferihegyre (azért sem Liszt Ferenc). Sokat aludtam az úton, rám fért, meg talán így volt esélyem tovább álmodni :)

Miami felülről

És Miami Downtown, na meg a híd át Miami Beachre

És Miami Beach alsó 5 utcája, végén a kedvenc parkommal.
Bye-bye :((((

A lényeg... Key West és Miami

Na ez már Svájc. Hideg volt. A gép meg kicsi

Vajon mi az a fehér? Festék vagy só?

Ja, hogy ez hó? Elfelejtettem már, hogy ilyen is van :D

Bezzeg a tejszínhab ismerősebb a sok Starbucks kávéról :D

Ez már itthon... vagy itt is van Everglades?

Látszik az árnyékom :))

Újra hazai pályán, szó szerint

Ezzel a kis mini géppel jöttünk haza

Hát köszi az üdvözlést, de nem mehetnék inkább máris vissza? :)

És végül a csattanó. Kiss Ádámmal utaztam hazáig Svájcból.
"Sztár"ból sosem elég, kell a téma a blogra :)

Jé, sárga taxik. Még át is verhetnének, ha nem ilyen furcsa sárgák lennének

És végre valami jó is van itthon. Fincsi húsleves, ami olyan jól esett,
hogy a szám sarkát rögtön kiütötte (herpesz vagy mi)

Szép-szép, meg még tulipán is... de hogy tényleg örülök-e?! :)

És egy újabb hazai íz desszertként. Ráadásul libabőrözős, ami találó,
hisz úgy fázom azóta is, hogy csak na :)

Hát ez volt az utolsó nap, na meg a hazaút. Azóta próbálok akklimatizálódni, sőt még a munkahelyemre is benéztem, de mindez már egy újabb sztori. Szóval aki reménykedett, az örülhet, ugyanis lesz itt még folytatás :)