2014. március 23., vasárnap

Utolsó (?!)

Na nem mondom, hogy blogbejegyzés, de mondjuk floridai éjszaka (legalábbis egy ideig biztos). Ma volt az utolsó előtti napunk, búcsúzóul strandolni mentünk, hogy felszedjünk még egy kis színt magunkra. A küldetés sikeres volt, a rákvörös talán bebarnul mire otthon landolunk :)

A strandolás előtt picit sétáltunk a kiszemelt szigeten

Bal Harbor és Haulover Park (sziget) közötti híd,
amin sétáltam is és buszoztam is át nem egyszer

A túlparton a sokszor meglátogatott
Miami Beach sziget legészakibb pontján lévő "móló"

Sokat mászikáltam és üldögéltem odaát

Ez pedig a sziget, aminek az öböl oldala kikötő és park,
az óceán oldala pedig hosszú-hosszú strand

Mivel a csücsökben sokan voltak,
mi inkább kicsit odébb kerestünk kijárót magunknak

Azt hiszem ez a rész pont megfelelő lesz :)

A magas épület már egy újabb híd után Sunny Isles,
hisz ezen a szigeten nincsenek házak

Viszont voltak bőven a kedvenc mini madaraim,
akik csak úgy rohangáltak fel-alá boldogan

Befeküdtem egy homokdűne (mini kagylós dűne) mögé

Amúgy ilyen a kilátás a fekvőhelyemről

Felfelé pedig ilyen
(megúsztam harmadik ajándék nélkül :D)

Van aki nem repül, csak sétál
(egy mini aranyos is el van rejtve a képen)

Csapatostul vándorolnak a sirályok

Meg valami egyéb madarak, amik érkeztek.
Lehet ők is sirályok, nem láttam még ilyet

De repülni ők is tudnak az biztos

Aztán visszajöttek mini barátaim
Szóval csak úgy zajlottak az események odalent a parton. Van még vagy 200 madaras képem ha valakit érdekel :) Aztán késő délutánra néhány felhő kezdte el-el takarni a napot, ami talán addigra már nem is ártott. De így lassan elhagytuk a helyszínt és továbbálltunk.

A helyi Baywatch alakulat ma csak bizonyos helyeken képviseltette magát,
ahol mi voltunk, ott pont nem

Csináltak egy nagy kalitkát a teknős tojásoknak

Bye-bye beach

Ez meg egy elég régi Ford, ami a parkolóban jött szembe

Aztán egy ízletes lazac még a nap végére (héjában sült krumplival)
Szóval ez volt az utolsó előtti napunk. Holnap pakolás, pontosabban vad próbálkozás, hogy pakoljunk be 4 nagy és 3 kis bőröndbe egy kamionnyi ruhát. Aztán még egy utolsó ebéd és irány a reptér. Én még lehet valahogy elsunnyogok és véletlenül lemaradok a gépről, de ha mégsem, akkor kedd este már otthon térek nyugovóra. Bár az időeltolódás és az egyebek miatt a nyugovó enyhén túlzó kifejezés. Szerintem a legközelebbi blog is már csak otthon fog megíródni, ha egyáltalán érdekel még valakit majd a folytatás.

Néhány adat azért még így zárásként hirtelen. 196 nap, megszámlálhatatlan látnivaló és még annál is több felejthetetlen élmény. 15.606 fénykép és 76 videófelvétel. Sok-sok új ismerős a világ minden tájáról, néhány jóbarát és pár talán életreszóló barátság. Két megfázás, pár nap láz, sok-sok izzasztó hőség, néhány nap hideg, egy-két csuromvizes elázás és két madárkaki :) Két felismert híresség (Nesta és Pataky) és ki tudja mennyi fel nem ismert. Rengeteg átbuszozott óra, sok levezetett mérföld és horribilis mennyiségű gyaloglás. Ki tudja hány új angol szó, amerikai szleng és kifejezés. És mindezt mennyiért? Azt inkább hagyjuk :D Minden itt eltöltött perc és megszerzett élmény megfizethetetlen és felejthetetlen!

3 megjegyzés:

  1. Rosszul indul a napom, ha a kávém mellé nincs Enikő blog. Kéretik folytatni! Anyu.

    VálaszTörlés
  2. jajj nagyon örülök, hogy csináltál egy blogot erről a félévről! megszállott lettem :D
    a kimaradt videóknak és képeknek én nagyon örülnék :)
    nagyon irigyellek, remélem egyszer én is eljutok miamiba :)

    jó utat haza!

    ui.: az az olvasód voltam, aki januárba talált rá a blogra és egy hét alatt visszaolvasta az összes bejegyzést :D puszi

    VálaszTörlés
  3. Folytasd a blog-írást, hiánybetegek leszek nélküle :-)
    Bár azt hiszem, ami ezután jön, az egy másik történet!
    Nagy vagy, Enikő!

    VálaszTörlés