Utolsó lépések, a lazsálásnak vége

Tegnap ki se mozdultam, rápihentem és rákészültem a holnapi napra, ma pedig elmentem még egy kis sétára az utolsó szabadnapomon (na jó, azért hétvégéim lesznek még). Aztán végül nem is kis séta, hanem egy hatalmas kerekedett belőle, reggel 10-től este 7-ig folyamatosan meneteltem, kisebb-nagyobb betérőkkel egy-egy üzletbe lehűlni és néha egy kicsikét itt-ott egy-egy padon leülni. Felszerelhettem volna magamra ma egy kilométer (bocs mérföld) mérőt, szerintem kiderülne, hogy nem vagyok normális :)

A mai úticél North Beach volt. Van ugye South Beach (a híres-neves és nem mellékesen a sulim is ott van), van Mid-Beach és van North Beach. Aztán vagyunk mi itt felfelé (Surfside, Bal Harbour), amerre pénteken jártam. Busszal indultam, ugyanis utcákban nézve én a 96-on lakom, ahova menni akartam az meg a 69 környékén van, szóval oda lebuszoztam. Bolyongtam céltalanul, mikor megláttam valamit arra mentem, közben azért a térképet is néztem, nehogy kihagyjak valamit. Hát, túl sok látnivaló nincs ezen a részen, de szerencsémre egy-két érdekességre mindig ráakadok minden utcán keresztbe kasul bejárva, most is így volt.

Ráadásul visszafelé busz helyett lábbusszal jöttem, végül megpihentem egy órácskát a tengerparton egy már megszokott kis épület tövében, aztán végre hazavergődtem.

Kezdem az elején. A buszmegállóban állva máris bénán éreztem magam, miért is buszozok, miért nem vagyok inkább köztük.

De hát mit is tehettem volna, lebuszoztam a 96-ról a 69-re. Első látnivaló egy helyi tűzoltóság és egy hozzá illő autó.

Aztán mivel sziget sziget hátán, megnéztem itt is a partot, milyen is itt az öböl. 

Aztán hopp, mit látok itt bal oldalon a híd tövében? (a fenti képen még nem vettem észre, pedig ott is ott vannak) Gyíkok vannak itt is bőven mindenhol, pont mint a munkahelyemen. Nem félreérteni! Tényleg gyíkok és tényleg vannak ilyenek a munkahelyemen. Az otthonin. Mármint itt nincs is. Mármint munkahelyem. Na inkább hagyjuk, szóval akkora gyíkok még ott sincsenek, mint amiket itt vettem észre véletlenül sütkérezni.

Ráadásul be tudtam volna hozzájuk mászni, mert a kerítés a víz előtt kevéssel véget ért, de bevallom nyuszi voltam. Ha ezek a sárkánygyíkok rám támadnak, beesem a vízbe, ott meg ezek után ki tudja ki él... szóval maradtam inkább tisztes távolban és kerítésen kívül.

Na ja, South Beach jobbra. Szóval én elindultam balra :)

Mentem, mendegéltem.

Újabb típusú pálmafa. Kicsi és bogyós

Újabb sziget. Nem mentem át, csak a hídig.

Míg egy közösségi kertig nem értem. 

Bár mondjuk nem értem, otthon a panel-dzsungeleknél mostanában hallani ilyenekről, de ott zöldségeket termesztenek. De ezek nem annak tűntek, volt benne csomó virág, meg ki tudja mi. Talán az ajtóban ez a két vödör valami nyeszlett paradicsom, de ebből nem csinálnak lecsót, az tuti :)

Aztán csak mentem és mentem. Éttermek sorban egymás után... argentin, mexikói, kubai, mediterrán, egy steak-es, egy subway és a többi. Ki mit akar, mindent megtalál. Én ezekhez még új vagyok itt, inkább továbbmentem :)

Kaja helyett jöjjenek újra a kocsik. Egy ilyet mondjuk elfogadnék, ezzel elfurikázgatnék szívesen:

Ezt meg csak úgy az íze kedvéért. Róla még nem is beszéltem, pedig a másik oka a fejforgatásaimnak általában. Nagy bajban lennék, ha valaki megkérdezné, hogy egy Mustangot, vagy egy Camaro-t szeretnék-e inkább kérni :)

Ma láttam ám cápát is!!!!

Homokozó vödör, elvan a gyerek ha játszik :)
Ugyanebben az üzletben kapható cápafogsor-hiányos szörfdeszka kulcstartó

Még egy kép, most a motorosok kedvéért. Csoda, hogy van rajta bukósisak, az is ritka, de egyéb biztonsági felszerelés, mint kabát vagy legalább protektor, na az nem jellemző.

Az üzletben jól lehűltem, visszakavarogtam a 69-ig utcáig, ahol kimerészkedtem az óceánparti sétányra. Itt kövezett, nem úgy mint itt fent nálunk. Bár mindkettő szép.

Jobbra szállodák, balra az óceán

Egy-két strandröpi pálya

Nem photoshop! Ez tényleg ilyen. Vagy még szebb :)

 Egész a 78-ig is elmentem. Persze tovább is, de ezt csak lefényképeztem, ki tudja miért :)

Aztán megérkeztem egy parkhoz. Bár itt park mindenütt van, eddig nem láttam ott semmit. Ez viszont (North Shore Open Space Park) végre nem volt csalódás, sőt!

Van aki sütögetett

Volt aki heverészett

Voltak akik táncikáltak

Telepített tűzrakóhely. Hát nem egy Visegrád, de sütögetni itt is lehet :)

A park amúgy éjszakára bezár. Láttam bent hajléktalanokat, gondolom ők sem maradhatnak. De azért a hajléktalanoknak is jobb dolguk van itt. Először is nem fagynak meg az utcán, az garantált. Bár a hőguta sem biztos, hogy jobb. WC mindenhol van, ebben a parkban is volt több nagy épület, tiszta és ingyenes. Fürdésre ott az óceán, meg hát zuhany is van mindenhol, nehogy már homokos lábbal sétálgasson aki a parton jár. Kéregetniük viszont nem szabad, azt büntetik.

A WC-ről jut eszembe. Otthon általában nagy gond szokott lenni a városban, ha az embernek mennie kell, hova menjen be inni valamit alibiből. Na itt nem gond ez sem. Minden üzletben, bevásárlóhelyen (értsd: közért) van wc, amit használni is lehet, könyörgés nélkül, ez szerintem nagyon szuper.

Egy kicsit mintha a kitesurf nem jó helyen lenne a füvön, nem? :)

Aztán megérkeztem a hozzánk közeli partra. A szállodák vendégei heverésznek, a pincér meg viszi nekik tálcán a vacsit. Sz@r az élet, na.

Leheveredtem, megpihentem, lábat lógattam, mármint felpolcoltam, mert már nagyon fájtak. Üldögéltem egy órácskát, aztán hazabaktattam.

Összepakoltam az iskolatáskát (köszi kedves kollégáimnak), még a versikét is beletettem (ezt is köszi), most már a mai blogot is letudtam, így lassan szunya, hajnalban kelek (már nem is tudom hogy kell), aztán indulás az oskolába, felmérik a szintemet, juhé :)

Kis esti séta

Először is a beígért szivaccsal kezdeném. Aztán lehet nem is újdonság és otthon is kapható, csak én vagyok lemaradva.

Nyeles szivacs, nyelébe mosogatószer és szépen adagolja, nem folyik ám össze-vissza

Aztán jöjjenek a rózsáim, még mindig szépek, bár a második képen látható, hogy egy kicsit meleg lehet errefelé, ha még a szobában is megég a virág szirma :)

Délelőtt a fenti fényképeken túl még végrehajtottam egy bevásárlást. Most nem kaják, hanem illatszerek kellettek, meg vettem egy-két gyógyírt a köhögésemre, mert már engem is zavar ahogy fuldoklom. Jó sokáig tartott kiválasztani a sok ismeretlen termék között, hogy miket is szeretnék, de aztán csak sikerült elköltenem egy bizonyos összeget. Vásároltam női dolgokat is, hát erről is mesélhetnék, de inkább nem teszem, elég ha annyit mondok, itt még ez is picit máshogy működik, miért is ne úgy lenne :)

Aztán megejtettem az első főzésem. Hát, kalandos volt, hozzá kell még szokni, hogy miért hova kell nyúlni, bár azt továbbra sem értem miért van 4 teljesen ugyanakkora gázrózsa, ráadásul mind csak két fokozattal. Nagy és még nagyobb. De aztán sikerült, a konyhát sem égettem le és még finom is lett a bolognai ragus tésztácskám.

Nem lesz szakácskönyv a blogomból ígérem, de az első itteni remekművemet meg akartam örökíteni

Aztán elpakoltam, elmosogattam (a körömlakkom még mindig tart), aztán egyszercsak azon kaptam magam, hogy elaludtam. Na ez aztán a szabadság mi, egy kis délutáni sziesztával :) Végül kezdtem hülyén érezni magam, hogy nehogy már estig aludjak, aztán folytassam egész éjszaka, így kaptam magam és elindultam sétálni. És elsétáltam egész Miami Beach végéig :)

Na ez egy kis túlzás, de ha a térképen esetleg megnézi valaki, ezek a Bay Harbor szigetek ahol én jelenleg tanyázom, eléggé a Miami Beach sziget tetejénél helyezkedik el. Na odáig sétáltam el, szóval át a szokásos hídon és most nem jobbra, lefelé, South Beach felé indultam (mondjuk ott aztán sétálhattam volna két napig mire leérek a másik végére), hanem felfelé indultam, egész egy újabb hídig, ahonnan indul egy újabb sziget. Hát, nem mondom hogy csúnya arrafelé a táj. Annyi pálmafát fényképeztem, hogy már én is kezdtem besokallni, de azért csak mindig rácsodálkoztam egy újabbra :)

Először még a fő úton, a mindenhol ott lévő Collins Avenue-n sétáltam, egész a Miami Beach vége hídig, majd lementem a tengerpartra, ott kisétáltam egy kis nyúlványra ahol horgászgattak (ki bottal, ki kézzel), majd a parton sétáltam vissza. Ez jön képekben :)

Nem, nem sétáltam el Californiáig, ő jött ide :)

Itt kezdődik az utam

Collins Avenue 

Mögötte már az óceán

Hát igen, az út jobb oldalán hatalmas házak, bal oldalán picike házak. Ha fordítva lenne, nem takarnák el egymástól az óceánt.

Aztán megérkeztem a hídhoz, kisétáltam a "mólóra"

Itt még csak ketten edzenek, térdhajlítás egy-kettő

Aztán többen csatlakoztak hozzájuk. 

Egyszercsak befutott(gurult) egy ilyen is

Balra már a "túlpart", Haulover Park

Ez a látvány fogadott jobbra fordulva

Mólón horgászó emberek

Távolodom a mólón, innen is szépek a házikók

 Aztán egyszercsak jött egy hurrikán :)

 Horgászok

Ki bottal

Ki kézzel-lábbal :)

A hátam mögött valami eltakarja a napot. Mondjuk ebből volt is anno "botrány", mikor megépítették a sok-sok felhőkarcolót végig a parton, csak az a bökkenő, hogy pont a napot veszik el a saját strandjuktól épp délutánra. Picikébb házak nyerőbbek lettek volna, de hát persze miért is lenne az elég. 

Látszik a móló és a híd is

 Sirályok üldögélnek egy sziklán

Először egy

Aztán jön még egy

Meg még egy

Végül négyen lettek

Majd azt is megláttam, miért

Ez mind hal

Egyet-egyet elkapott. Bőségtál vacsorára :)

Ember a vízben!

Ez nem photoshop! :)
Áll egy szörfdeszkán és úgy evez. Vicces látvány messziről, hogy a vízen jár :)

Kagylócskák, csigaházacskák

Aztán elindultam visszafelé, most már a parton. Vigyázat, jönnek a pálmafák! :)

Találtam egy padot, megy a láblógatás ezerrel :)

Hogy ne csak a lábam, az árnyékom is rajta legyen már végre egy képen :)
Na meg persze egy pálmafa árnyéka is :D

Egyszerűen csak szép

Csak hogy látszódjon, nem csak egyféle pálmafa van itt ám.
Sötétebb/világosabb, sűrűbb/ritkább, gondolom más fajta.

Itt ágazik ketté a parti út. Jobbra a gyalogosoké és futóké, balra a bringásoké.
Lassan valamelyiket igénybe kellene vennem, nem csak sétafika céljából

 Aztán véget ért a parti-séta, hisz ismerős volt a terep és rájöttem, hogy már "itthon" vagyok.

Ha a hidamon átjövök, így hívják a balra, felfelé lévő részt (Bal Harbour)

Így pedig ami jobbra, lefelé van (Surfside)

Pont olyan, mint Rákospalota és Újpest határa, ahol amúgy lakom, nem? :)

Rendőrök mindenütt, az utcánkban is óránként járőröznek. Ha építkezés van bárhol (az pedig itt bőven van), ott is áll egy rendőrautó mindig. Mindenhol ott vannak. 

És ennél még szebb autókkal is járnak, csak most ilyet sikerült lencsevégre kapnom,
mert ez parkingolt épp amerre mentem

Szóval ma is sok szépet láttam. Sőt, megfigyeltem, már kezdem szokni a Ford Mustangok látványát. Ez normális? :) Néha még kapkodom a fejem egy-két kocsi után, de hamar felkavarodna az agyvizem ha minden látványos kocsi után megfordulnék állandóan :) Mondjuk a nagypapi a Ferrari-ban meg ilyenek, még mindig ámulatba ejtő.

Amúgy meg állandóan dudálnak. Mindenki mindent ezzel jelez. Én meg csak ugrálok, mit csináltam már megint. De aztán rájövök ám, hogy én nem követtem el semmit. Ha nem indul el valaki azonnal ahogy zöld lesz, hopp egy duda. Ha nem kanyarodik el jobbra a pirosnál (hisz azt itt mindig lehet, kivétel ha külön tiltva van), megint egy duda. Szóval nem anyáznak, nem mutogatnak, nem villognak, csak duddantanak egyet. Otthon nekem ez már a végső mozzanat szokott lenni, de akkor aztán ráfekszem :))