Art Basel

Na előkerültem. Lemaradásban vagyok, így a pénteki nappal kezdem.

Még az iskolában voltam, mikor a modernkori technikának köszönhetően forró dróton hallhattam, hogy otthon épp milyen csúnya időjárás van, így szemétségből válaszként azonnal hazaküldtem az alábbi napsütéses fotót, amit az iskola teraszáról készítettem, miközben égette a kezemet a nap :)

Utcakép Collins Avenue

A suliról talán ennyi elég is. Utána nekiiramodtam és a héten zajló Art Basel fesztivál újabb helyszínét fedeztem fel, méghozzá az amúgy is Miami Art Districtnek nevezett részre vezetett az utam. Egyszer már jártam erre, de kiderült, hogy akkor pár utcával benéztem, azért nem találtam túl sok érdekességet arra. Most aztán igen. Ezen a részen amúgy is sok a graffiti, de most sok-sok újat készítettek az Art Basel tiszteletére, ráadásul minden udvar, garázs, csarnok és még a galériák is mind nyitva voltak, ingyen látogathatóak és mindenféle programokkal, látnivalókkal tele várták az érdeklődőket. Mondjuk jobban tettem volna, ha nem gyalog caplatok el odáig, hanem buszra pattanok, mert már mire odaértem elég sokat mentem - nem is mindig túl jó környéken -, de ez persze nem változtatott azon, hogy még rengeteget mászkáltam az után is.

Készülnek a graffitik

Kígyó, mégsem féltem tőle

Szép színes

Mondjuk elég lepukkant szerviz, de jók a bogarak az oszlopon :)

Volt egy lovas rendőr, amit egy nő bátran simogatott

Bezzeg a pasija jól be volt tojva
Kár, hogy a képen nem látszik, de nem csak arany ékszerek lógtak rajta dögivel,
hanem a fogai is mind aranyból voltak. Jó bénán nézett ki.

Hatalmas falfestmény

Ráadásul aranyosan csillogott, ahogy a nap megvilágította

Egy nyitott udvar

Benne egy lakókocsi

Ez pedig a lakókocsi belülről

Banánok a fán

 

Persze volt aktualitás is, bár előre talán nem tudhatták, hogy az lesz.
Nelson Mandela

A földön

Egy manus egy villanyoszlopra rajzolt.
Itt mindent lehet :)

Jól néz ki!

Nem kevés munka lehetett vele

Ezek meg épp most készülnek

Sokat mászkáltam az utcán, meg különböző galériákban is, aztán betértem egy fotókiállításra. A graffitik mellett ez volt a legjobb, voltak nagyon vicces képek is és szavazni is lehetett a legjobbra. Én nem tudtam dönteni, így kettőre is adtam a voksomat :)

Vajon meddig bírja a föld alatt? :)

Pillanatképek az utcáról.
Ez a sárga muksó mondjuk elég vicces,
biztos nem lett volna olyan gondterhelt az üldögélő, ha meglátja :)

Ez aztán a pillanatkép

:)

Itt járt a U2 is. Na persze nem most.

És persze, hogy találtam egy újságot, amiben magyar emberről volt szó.
Munkácsi Martin (a címlap jobb alsó sarka)

Kint pedig tovább dolgoztak a graffitiken

Mondjuk telefonnal fényképeztem :)

Ilyen sok helyen lógott. Flakonokból van :)

Ez meg egy egész udvar tele fiatal művészekkel

Ez brutál jól nézett ki élőben (is)

Mindenütt falfestmények továbbra is

Aztán betévedtem egy helyre, ahol az egyik hangárban igazán tetszettek az alkotások.

Wynwood a terület neve

Ez pedig az egyik fal belül

Ez meg egy másik

És innentől a kedvencek

A lehetetlen gyakran lehetséges.
Whiskey,Tango, Foxtrot, azaz WTF

Az egész szuperül néz ki

Az álmok városa. Vajon mi is lehet a megfejtés?! :)

Rengeteg minden volt odabent, jó sokáig időztem

Aztán csak tovább mentem, ez már egy másik hangár

Ez meg egy másik fal :)

Ez meg egy kávézó egy hangárban templomi padokkal (?)

Miami fogsor :)

Voltak furcsa alakok is természetesen

Újabb és újabb rajzok készülnek

Lopott műalkotások :)

Vakító arany színű kocsi, mégha a képen ez nem is látszik

Tipikus amcsi autó, szerencsére nem a gettóban találkoztam vele :)

Visszamentem megnézni, mit készített a pasi a villanyoszlop tövében

Úgynevezett food truck-ok, ilyeneknél lehet ennivalókat vásárolni

Volt miből válogatni, de szerencsére sikerült, mert már kopogott a szemem

Ezt meg csak úgy lefényképeztem, mielőtt rámszóltak,
hogy nem szabad fényképezni a kiállított autót.
Persze eszembe sem volt kitörölni a képet :)

Készül egy újabb graffiti... ezúttal Mandela-ról

Nem vártam ki a végét, de biztos még szuperebb lett

Visszatérve az "igazi" Miamiba készítettem egy képet arról a világról is gyorsan összehasonlításképpen.

Két világ határán

És akkor ennyi séta után jöhetett volna egy pihentető hétvége, de persze miért is ülnék nyugton a seggemen :) Péntek este értem jött a Csepregi koncerten megismert magyar lány (Timi), így estére siettem haza. Az egész hétvégét nála töltöttem és persze nem unatkoztunk, jártunk sok felé.

Hollywood

Tegnap egy kisebb vacsora után desszertként áfonyát fogyasztottam. Hát, pont olyan finom volt, mint ahogy kinéz.

Mondjuk ez már nem helyi, hanem Argentínából jött,
de a lényegen nem változtat

Igen, mindet benyomtam :)

Ma pedig iskola után a Csepregi koncerten megismert magyar sráccal mentünk össze-vissza. Első utunk a magyar pékségbe vezetett, ami igazi nevén európai pékség, de szerintem csak azért, mert Európát talán ismerik a helyiek, Magyarországot viszont csak elvétve. Vicces volt, ahogy beléptünk mindenki magyarul beszélt odabent. Mondjuk aztán volt egy-két "idegen" vásárló is, de persze azt sem tudták mi az amit kérnek, nem úgy, mint mi. Láttam sok mindent, zserbót, kókuszgolyót, kókusztekercset, hókiflit, gesztenyepürét, stb és ettünk sok mindent (fel sem merem sorolni). Vásároltam elvitelre is, vettem igazi finom kiflit (ugyanis itt minden kenyérféle más liszttel készül, mint otthon, így a közelében sincs az íze), vettem egy túrósbatyut és kőrözöttet! :) Meg is állapítottam a helyszínen, hogy jó hogy nincs kocsim és nincs közelebb, különben túl sokat járnék oda :) Pont úgy, ahogy egy nénike, aki állandóan ott üldögél, pedig ráadásul Miamiban lakik és innen jár fel oda, csak hogy jókat beszélgethessen magyarul és persze jókat ehessen. Olyan nagyokat röhögcséltünk bent, hogy még a süteményeket készítő - természetesen magyar néni - is kijött megnézni mi történik az eladótérben. Jó sokáig ott üldögéltünk és eszegettünk minden félét, aztán csak elindultunk utunkra. A pékség amúgy Hallandale Beach-en van (az érdeklődőknek), onnan pedig Hollywood-ba mentünk. Na nem a kaliforniaiba, csak ide a floridaiba :)

Sütik, csokik dögivel

Magyarország térkép... és egy Gyurta Dani fotó! :)

Szaloncukrok, kenyerek, minden-minden magyar

Hollywood óceánparti sétány

Nagyon hajaz a Fort Lauderdale-i partra,
mondjuk az már nincs is innen messze

Persze pálmafák itt is voltak

Aztán nem mintha megéheztünk volna a pékség után, de megláttuk hogy egy hangulatos kis bárban főtt kukoricát eszeget valaki a pultnál. Hát, ezt nekünk is ki kellett próbálni, a sok édesre kellett egy kis sós :) A pincérnő akcentusán egyből éreztük, hogy szomszédos országbeli lehet és persze nem is lőttünk mellé, hisz hamar kiderült, hogy Romániából való.

Durva összeöltözés! A pasi táskája és sapkája olyan mintájú,
mint a nő ruhája. Totál gáz :)

Azért van tejbetök fejem, mert az ablak mellett egy zuhanyzó volt,
ahol éppen prickoltak véletlenül engem is a vízzel

Itt jártunk

Tengerparti hangulat

Itt még azt hittem, hogy David Hasselhoff Baywatch neve olvasható a kövön,
de most néztem meg a neten és azt nem így írják. Mindegy, nekem az és kész :)

Az ablak nélkülem

Székek is voltak, na meg nézők.
Épp vége lett valaminek és nem sokkal utána kezdődött valami másik műsor,
de nem vártuk meg.

Mindezek után hazafelé vettük az irányt, de én végül South Beach-en kötöttem ki, mert meg akartam nézni magamnak az éppen zajló Art Basel művészeti fesztivált. Mondjuk jó későn értem oda, már tök sötét volt, de azért nézelődtem picit. Persze most mindenhol minden erről szól, szóval kb 1%-át láttam, ráadásul pont a legmodernebb művészethez volt szerencsém, ami tőlem igazán távol áll, de talán holnap megnézek magamnak másik helyszínt is.

Ez például egy szobor

Ez meg egy másik

Az előbbiek után ezen már nem is csodálkoztam

Hát, ja

Állítólag ez is művészet.
Szerintem meg nem, de persze mindenki fényképezte még ezt is.
Hogy ne maradjak le a többitől, én is :)

Az ilyen szökőkút otthoni is nagy szám.
Persze én csak egyszer jártam arra, pont mikor a nagykövetségen
a vízumomért "kuncsorogtam"

Kötélhúzás

A válasz egyértelműen az alábbi, azaz fake,
azaz picit sem igazi művészet,
 csakis valami béna utánzat

Ez volt ma. Holnap jön a mikulás. Csizmámat kipucoltam, ablakba kitettem, hátha :) Na jó, csak a strandpapucsomat, mert csizmám nincs, de a lehetőséget meg kell adni. Mondjuk a szán igencsak csikorogna a kátyúmentes aszfalton, a rénszarvasoknak, meg magának Mikinek is baromi melege lenne a tűző napsütésben, de egy próbát megér.

Telnek a napok

Mielőtt még ennél is többen elkezdenek izgulni, hogy vajon mi van velem, miért nem írok, már itt is vagyok. Igazából azért nem írtam, mert nem történt semmi fergetegesen izgalmas, töltöm a kis nyugodt hétköznapjaimat. Mondhatnám, hogy hólapátolással, de most is épp a tengerparti homokot próbálom leseperni a talpamról... :)

Hétfőn iskola után páran meglátogattunk egy nem túl drága, de jó olasz éttermet, ahol mindenféle tésztaételeket fogyasztottunk. Nagyon fincsi volt, itallal (persze csak limonádéval) és borravalóval együtt 20 dollár fejenként, ez itt teljesen baráti. Ráadásul egyben a vacsorám is megvolt, ugyanis akkora adag volt, hogy csak a felét tudtam elfogyasztani a helyszínen, a másik fele szépen jött velem haza és órákkal később estem neki. Az ebéd után amúgy egy Starbucksban "dolgoztunk", azaz ültünk és nyomkodtuk a laptopjainkat vadul. Ja és sikerült megállapítanom, hogy kevesebb, mint 3 hónap alatt több, mint 6000 fényképet készítettem, így azt hiszem egy picikét vissza kellene fognom magam :)

Hazafelé azért fényképeztem egy érdekességet.

Karácsonyfának álcázott...

... cserepes mikulásvirágok.
Szerintem fergeteges ötlet és csodaszép!

Kedden, természetesen szigorúan iskola után, siettem haza, gondoltam kimegyek az óceánpartra, ugyanis az otthoni mínuszokkal ellentétben itt végre újra szép időnk van. Persze mire hazaértem, elkezdett felhősödni, így végülis csak a házhoz tartozó kis stégen napozgattam és olvasgattam, na meg skype-oltam jó sokáig egy kedves kolléganőmmel. Erről jut eszembe. Mielőtt kijöttem, kaptam egy pólót - többek között - a kollégáimtól, hogy sose felejthessem el a hőn szeretett szoftverünket. Jelentem, a rendszer megadta magát, levált a pólóról és enyhén megviselt állapotban őrzöm a feliratot a vitrinben innentől. Vajon ez jelzés értékű és maga a rendszer is hasonló állapotot ért el mostanra? Ugye nem? :))

Ja és megvan az újabb, harmadik vizsgaeredményem is. Ha még nem unalmas, természetesen megint az enyém lett a legjobb, a többiek már kezdenek kiutálni :) Az írásbeli tesztem 97%-os lett, a szóbeli vizsga meg ugye elmaradt, de mindannyian megkaptuk rá a szokásos pontjainkat.

A keddi pihenkészés után ma sem tettem másképp. De ma már igenis a parton. Ráadásul még fürödtem is! :) Nem mondom, hogy meleg volt a víz, de olyan, mint egy nyár eleji napon a Balaton. Egy kicsit hozzászokva már egész kellemes volt. Ráadásul a hullámok nem is hagyják az embert sokáig téblábolni, hamar beborítják ott is, ahol nem akarta volna még. Utána napfürdőztem sokáig. Mondjuk annyira nem tűz már melegen a nap, mint nyáron, de egész kellemes volt. Ráadásul legalább nem éget, hanem csak barnít, pont rám fért már egy kis szín, kezdtem halványodni. Szóval részvétem az otthoni repkedő mínuszok miatt, így Mikuláshoz közeledve én az alábbi képekkel szolgálhatok csak:

A homokban fetrengve

Sokáig kellett keresnem egy felhőt, hogy lefényképezhessem.
Ennyi volt összesen.

Mikor már túl sokat heverésztem és a nap is kezdett eltűnni az idegesítően nagy szállodák mögött, beárnyékolva a partot, elindultam sétálni, meg persze kagylót is szedtem megint.

Vicces volt, a bal oldali folyamatosan "pofázott" a másiknak,
az meg alig győzte forgatni a fejét, hogy hagyja már abba

Többen megunták és odébb álltak, de szerencsétlen hiába próbált menekülni,
a másik csak követte és csak mondta és mondta.
Vajon melyik a nő és melyik a férfi? :)

A naplemente sajnos a másik irányban van, de errefelé is szép a táj

A naptakaró szállodák

Újabb pálmafák az albumba :)

Pálmafák karácsonyfának álcázva

Megspékelve egy szökőkúttal

A naplemente arra van.
A gyertyák meg mindjárt meggyújtják a pálmafát :)

Van persze karácsonyfa is

Meg szökőkutat átugró szarvas
(?)

A naplemente a házunk mögött.
Kár, hogy semmisenem látszik belőle soha,
csak a mini hold világít odafent

Hát, így telnek a december első napjai errefelé. Uncsi, nem? :)

A végére pedig még egy focista hír. Német osztálytársam jelentette, hogy az egyik szórakozóhelyen kedd este Michael Ballack-kal fényképezkedtek néhányan. Óóóó, én is akarok :)

Idegenvezetés

Ma a tervezettnek megfelelően én voltam az idegenvezető :) Végül nem állatkertbe mentünk, hanem első célpont az általam oly sokszor meglátogatott és bejövős (hú de nyomom a fiatalos szövegelést :D) Miami Beach legdélibb pontján lévő park volt. Továbbra is szép hely, láttuk az óceánt, a parkot és a "déli sarkot", szóval jó indulás volt.

Készült egy csoportkép is, engedéllyel megosztom :)

Hajrá Magyarok!

Na meg láttam egy elsőre csúnya, jobban megnézve cuki kis autót, így persze lefényképeztem:

Rózsaszín bogár

Utána a Coral Castle-ba mentünk, amit az a manus egymaga épített az éjszaka leple alatt. Vicces volt, mert nem csatlakoztunk a helyi idegenvezetős csapathoz, hanem komolyan vettem a feladatomat és én magam voltam az idegenvezető :) Az idegen jelen esetben nem földönkívüli, bár ott még akár az is megeshet :) Magam is meglepődtem, hogy mennyi mindenre emlékeztem, úgy látszik tényleg nagyon magával ragadott a hely szelleme (vagy földönkívülije, ki tudja). És ami még nagyobb öröm, hogy úgy néz ki baromi sok mindent megértettem angolul, ha így tovább tudtam adni. Persze az is lehet, hogy nagy sületlenségeket mondtam össze-vissza :) Na ez természetesen vicc, tényleg érdekelt a hely, így füleltem rendesen anno, mikor ott jártam.

A sok kőpakolgatós munkától (persze csak a gondolatától) megéhezve a helyi Subway-be siettünk, ahol kedves ebédmeghívásnak voltam részese. Mióta kint vagyok még nem voltam ilyen étteremben, de bevallom kellemes csalódás volt, iszonyat finom szendvicset rittyentettek nekünk. 

A kultúrától és az ebédtől jóllakottan elindultunk visszafelé és hova máshova is vezetett volna az utunk, mint az 5. utcánál lévő általam - sajnos - szintén sűrűn látogatott ruhaboltokba. Jól körülnézett mindenki, egy-két cucc került is a szatyrokba. Szerencsére én most hősiesen ellenálltam a kísértésnek.

Amúgy ma az időjárás is kegyes volt hozzánk, konkrétan ezerrel tűzött a nap, mikor a kastély területén sétáltunk. Így december első napján :) Szép és hosszú nap volt, örülök hogy részese lehettem!