Vackor az első bében

Hát ez a nap is eljött, újra iskolás vagyok, mondhatnám újra koptatom az iskolapadot. Bár mondjuk eddig más fogalmaim voltak az iskolapadról, de ez is megteszi.

A táska a székkel az most nem játszik, a lényeg az asztallal megáldott szék, csak nem mertem össze-vissza fényképezgetni. Kicsit olyan feeling, mint a kórházban az ágyhoz hajtható asztalka, de vicces is, mert össze-vissza lehet vele gurgulázni a kerekek miatt :)

Na de ne rohanjak így előre. Reggel fél 6-kor arra ébredtem (már amennyit aludtam éjjel én szegény izgatott kisiskolás), hogy esik kint az eső. 1/4 7-kor keltem volna, de addig már nem nagyon tudtam igazán visszaaludni, azon járt az eszem, hogy de frankó, még ez is. Aztán feltápászkodtam, gyors készülődés és go a buszhoz. Bár az eső eddigre már elállt, mondanom sem kell, hogy az amúgy is fülledt idő az esőtől csak még párásabb lett, mire a buszmegállóba értem, konkrétan csöpögött a víz a hajamból. Remélem azt hitték, eláztam :) A busz amúgy pikk-pakk jött, így fél 8 felé a suli környékére is értem. Így még volt időm venni egy méregdrága kávét egy kis croissan-nal (ki tudja mikor jutok ki újra a felnőtt világba), aztán rendesen megérkeztem az oskolába időben, ahogy kell. Jött aztán még egy-két "gyerkőc", legalább nem egyedül voltam újonc.

Volt egy kisebb beszélgetés egyesével egy ügyintézővel (ki vagy, honnan jöttél, meddig maradsz és fizettél-e), aztán kaptunk egy tesztet, elvonultunk egy terembe és nekiláttunk. Volt egy mexikói és egy kolumbiai lány, illetve egy spanyol fiú. A teszt szerintem könnyű volt, bár a kifejtős fogalmazásos feladatokat a végén nem szeretem sosem, de kiráztam a kisujjamból az egészet. Persze bőven elsőnek végeztem, de ezt hagyjuk is :) Aztán mentünk raportra egyesével egy nőhöz, aki ott előttünk átnézte a tesztet. Egy egész hibám volt, azt mondta great, szóval gondolom ez jó :D Intermediate szintre kerültem (5-ös szint), de 2 hét múlva írok egy újabb tesztet, mert a nő szerint már előbbre is léphetek (szóval erre a kis időre talán már könyvet se vegyek). A velem tesztet írók sajnos a 4-es, de még beginner szintre kerültek, szóval jó hogy összeismerkedtünk, ennyit róluk :) Ők amúgy még egy másik muksó elé is járultak, de aztán kiderült, hozzá csak azok mennek, akik spanyolul beszélnek, én érjem be azzal, amit angolul mondtak. Jaaa, sikerült a délelőtti csoportot megcsípnem, ahogy akartam, szóval a délutánjaim szabadok! :) A többi új muksó délutáni csoportot kapott.

Ezzel azt hittem vége a mai napnak, 10 óra volt. Erre kiderült, hogy dehogyis, irány az osztályom és hajrá. Hát jujj, bementem, voltak vagy 10-en, de nem ettek meg. Egy olasz és egy kuvaiti fiú mellé ültettek, előbbi viccesen beszél angolul, utóbbi totál érthetetlenül. A tanár nagyon mókás és jófej, Nestornak hívják és nála leszek minden nap 9-től délig, nyelvtanozunk, feladatokat oldunk meg és közben sokat nevetünk. A tanár baromi szimpi és jó fej, sajnos a diákok nem húznak előre (hogy finom legyek), szóval pont, mint általában a sulikban le kell foglalnom magam előre dolgozással, míg a többiek felveszik a fonalat. Ez az én hibám, mármint a gyors felfogás, de próbálok alkalmazkodni, aztán meglátjuk mi lesz 2 hét múlva. Déltől 1-ig pedig kimondottan beszélgetős óra van egy másik pasinál, Albertonál. Ő nem annyira vicces, de normális. Itt többen voltunk, mások is bőven, itt azért vannak igazán jól beszélők is, szóval ez meg emiatt jó. Mivel ez volt a téma, így van egy listám:, honnan jöttek a népek: Brazília, Venezuela, Kongó, Kuvait, Olaszország, Ecuador, Thaiföld, Oroszország, Románia, Szaud-Arábia, Kolumbia, Líbia és egy Csehország, ja meg persze egy Magyarországot képviselő kislány (jómagam)

1-kor vége lett az iskolának, túléltem az első napot, innen már megy minden, mint a karikacsapás (mondhatnám, mint az ágybasz@rás, de nem beszélek csúnyán).

Bocs, ha eddig uncsi voltam, de nekem izgi volt átélni. Aztán levezetésként mászkáltam úgy 5 órát, mire hazavergődtem, szóval szolgálhatok élményekkel a fentieken túl is. Lefelé mentem, egészen a Miami Beach sziget aljáig, South Pointe Park-hoz. Így már jártam a legtetején (ld. múlt pénteki bejegyzés Kis esti séta címen), voltam középtájon (ami náluk North Beach és tegnap voltam ott), most pedig a legalsó részt is körbe-körbe jártam, fel-alá, keresztbe-kasul.

Hát, hiába South Beach a híres-neves, bevallom vannak szép és érdekes dolgok, de összehasonlíthatatlan ezzel a fenti résszel. Odalent persze mindenhol bárok, Ocean Drive, nyüzsgés, de itt fent meg az egyszerű, csodaszép és nyugodt élet. Jó helyre költöztem, a lenti rész nem nekem való, mondhatnám öreg vagyok hozzá, de egy, most vagyok kisiskolás, kettő sosem voltam az a nagy bulizós, mint tudjuk. De hát a sulim arra van lent, szóval fogok oda járni, de örülök, hogy van hol kipihenni a lentit :) Ez csak az én véleményem, megértem ha sokaknak az jön be, én otthon sem a nyüzsgős és bulizós belvárosban élek, jó nekem a csendes kertváros.

Bár nem minden látszik ezen az egy képen, de talán elhiszitek. Balra egy GAP bolt volt, mellette, MAC, szemben egy Vidal Sasson, a sarkon egy Benetton. Középen meg a káosz, útfelbontás, emiatt amúgy dugók.

Na de ez végig a Collins Avenue-n, meg mindenhol. Csak építkezés mindenütt (válság sehol), újabb felhőkarcolók nőnek ki mindenhonnan semmi nyugalom, mikor készülnek el, mikor lesz ez igazán rendezett és miért ez a nagy felhajtás?

Ennyit a negatívumokról, az ilyet amúgy alapból kerülöm megörökíteni, minden fényképet úgy helyezgetek, hogy ne látszódjon rajta, csak ami szép. Szóval innentől főleg ilyenek jönnek ismét, először is egy-két divatrajongóknak szánt kép:

Csizma? Ide? :)

Aztán egy kis építészet:

A minden képeslapon látható Art Deco épület

Polip kapu halakkal a falon

Függöny nélkül totál belátni,
bár ők inkább a kilátás miatt szeretik így gondolom

Karcol, nem is kicsit

Hangulatos házacskák (amúgy masszázs ház a kék :D)

Aztán leértem délre, ahol van egy gyönyörű, karbantartott, hangulatos park.

Bocs, nem lehetett kihagyni :)

Az egyik lámpa (benne létra :D), a másik csak valami műremek

Nem mertem belefeküdni, lehet ki sem szállok és még most is ott csövezek :)

Kár, hogy nem működött, valami szökőkút lehet

Talán látszik a fenti képeken is, hogy folyamatosan lógott az eső lába. Állandóan dörgött, ijesztgetett, de nagy mákom volt, mindig megúsztam, vagy előttem vagy utánam volt hatalmas vihar.

Aztán persze itt is volt ám tengerpart :)

Még a parkból

Már félig a homokban

Mintha festve lenne (főleg a felhők)

 Meg tengerparti sétány:

 Aztán egy egész más világ:

Őket meg már TV-ben is láttam :)

Majd visszamentem az utcákra újra, így megint néhány jármű :)

Itt még a munkásembernek is Harley-a van :)

És eladó! Megvan a mobilszáma :)))

És a végére még egy bank, csak úgy az íze (színe) kedvéért:

Aztán buszra fel, száguldás haza, egy gyors bevásárlás, hogy holnap már ne a drága kávét és croissan-t reggelizzem, aztán a már jól ismert kertvárosban séta hazáig.

Ez ám az élet :)

Béke és nyugalom:

Mint egy rózsaszín álom. Vagy fent maradt a rózsaszín szemüvegem? :)

Na, jöhet a leckeírás, aztán szunya holnapig. Holnap is lesz nap, na meg iskola :)

Utolsó lépések, a lazsálásnak vége

Tegnap ki se mozdultam, rápihentem és rákészültem a holnapi napra, ma pedig elmentem még egy kis sétára az utolsó szabadnapomon (na jó, azért hétvégéim lesznek még). Aztán végül nem is kis séta, hanem egy hatalmas kerekedett belőle, reggel 10-től este 7-ig folyamatosan meneteltem, kisebb-nagyobb betérőkkel egy-egy üzletbe lehűlni és néha egy kicsikét itt-ott egy-egy padon leülni. Felszerelhettem volna magamra ma egy kilométer (bocs mérföld) mérőt, szerintem kiderülne, hogy nem vagyok normális :)

A mai úticél North Beach volt. Van ugye South Beach (a híres-neves és nem mellékesen a sulim is ott van), van Mid-Beach és van North Beach. Aztán vagyunk mi itt felfelé (Surfside, Bal Harbour), amerre pénteken jártam. Busszal indultam, ugyanis utcákban nézve én a 96-on lakom, ahova menni akartam az meg a 69 környékén van, szóval oda lebuszoztam. Bolyongtam céltalanul, mikor megláttam valamit arra mentem, közben azért a térképet is néztem, nehogy kihagyjak valamit. Hát, túl sok látnivaló nincs ezen a részen, de szerencsémre egy-két érdekességre mindig ráakadok minden utcán keresztbe kasul bejárva, most is így volt.

Ráadásul visszafelé busz helyett lábbusszal jöttem, végül megpihentem egy órácskát a tengerparton egy már megszokott kis épület tövében, aztán végre hazavergődtem.

Kezdem az elején. A buszmegállóban állva máris bénán éreztem magam, miért is buszozok, miért nem vagyok inkább köztük.

De hát mit is tehettem volna, lebuszoztam a 96-ról a 69-re. Első látnivaló egy helyi tűzoltóság és egy hozzá illő autó.

Aztán mivel sziget sziget hátán, megnéztem itt is a partot, milyen is itt az öböl. 

Aztán hopp, mit látok itt bal oldalon a híd tövében? (a fenti képen még nem vettem észre, pedig ott is ott vannak) Gyíkok vannak itt is bőven mindenhol, pont mint a munkahelyemen. Nem félreérteni! Tényleg gyíkok és tényleg vannak ilyenek a munkahelyemen. Az otthonin. Mármint itt nincs is. Mármint munkahelyem. Na inkább hagyjuk, szóval akkora gyíkok még ott sincsenek, mint amiket itt vettem észre véletlenül sütkérezni.

Ráadásul be tudtam volna hozzájuk mászni, mert a kerítés a víz előtt kevéssel véget ért, de bevallom nyuszi voltam. Ha ezek a sárkánygyíkok rám támadnak, beesem a vízbe, ott meg ezek után ki tudja ki él... szóval maradtam inkább tisztes távolban és kerítésen kívül.

Na ja, South Beach jobbra. Szóval én elindultam balra :)

Mentem, mendegéltem.

Újabb típusú pálmafa. Kicsi és bogyós

Újabb sziget. Nem mentem át, csak a hídig.

Míg egy közösségi kertig nem értem. 

Bár mondjuk nem értem, otthon a panel-dzsungeleknél mostanában hallani ilyenekről, de ott zöldségeket termesztenek. De ezek nem annak tűntek, volt benne csomó virág, meg ki tudja mi. Talán az ajtóban ez a két vödör valami nyeszlett paradicsom, de ebből nem csinálnak lecsót, az tuti :)

Aztán csak mentem és mentem. Éttermek sorban egymás után... argentin, mexikói, kubai, mediterrán, egy steak-es, egy subway és a többi. Ki mit akar, mindent megtalál. Én ezekhez még új vagyok itt, inkább továbbmentem :)

Kaja helyett jöjjenek újra a kocsik. Egy ilyet mondjuk elfogadnék, ezzel elfurikázgatnék szívesen:

Ezt meg csak úgy az íze kedvéért. Róla még nem is beszéltem, pedig a másik oka a fejforgatásaimnak általában. Nagy bajban lennék, ha valaki megkérdezné, hogy egy Mustangot, vagy egy Camaro-t szeretnék-e inkább kérni :)

Ma láttam ám cápát is!!!!

Homokozó vödör, elvan a gyerek ha játszik :)
Ugyanebben az üzletben kapható cápafogsor-hiányos szörfdeszka kulcstartó

Még egy kép, most a motorosok kedvéért. Csoda, hogy van rajta bukósisak, az is ritka, de egyéb biztonsági felszerelés, mint kabát vagy legalább protektor, na az nem jellemző.

Az üzletben jól lehűltem, visszakavarogtam a 69-ig utcáig, ahol kimerészkedtem az óceánparti sétányra. Itt kövezett, nem úgy mint itt fent nálunk. Bár mindkettő szép.

Jobbra szállodák, balra az óceán

Egy-két strandröpi pálya

Nem photoshop! Ez tényleg ilyen. Vagy még szebb :)

 Egész a 78-ig is elmentem. Persze tovább is, de ezt csak lefényképeztem, ki tudja miért :)

Aztán megérkeztem egy parkhoz. Bár itt park mindenütt van, eddig nem láttam ott semmit. Ez viszont (North Shore Open Space Park) végre nem volt csalódás, sőt!

Van aki sütögetett

Volt aki heverészett

Voltak akik táncikáltak

Telepített tűzrakóhely. Hát nem egy Visegrád, de sütögetni itt is lehet :)

A park amúgy éjszakára bezár. Láttam bent hajléktalanokat, gondolom ők sem maradhatnak. De azért a hajléktalanoknak is jobb dolguk van itt. Először is nem fagynak meg az utcán, az garantált. Bár a hőguta sem biztos, hogy jobb. WC mindenhol van, ebben a parkban is volt több nagy épület, tiszta és ingyenes. Fürdésre ott az óceán, meg hát zuhany is van mindenhol, nehogy már homokos lábbal sétálgasson aki a parton jár. Kéregetniük viszont nem szabad, azt büntetik.

A WC-ről jut eszembe. Otthon általában nagy gond szokott lenni a városban, ha az embernek mennie kell, hova menjen be inni valamit alibiből. Na itt nem gond ez sem. Minden üzletben, bevásárlóhelyen (értsd: közért) van wc, amit használni is lehet, könyörgés nélkül, ez szerintem nagyon szuper.

Egy kicsit mintha a kitesurf nem jó helyen lenne a füvön, nem? :)

Aztán megérkeztem a hozzánk közeli partra. A szállodák vendégei heverésznek, a pincér meg viszi nekik tálcán a vacsit. Sz@r az élet, na.

Leheveredtem, megpihentem, lábat lógattam, mármint felpolcoltam, mert már nagyon fájtak. Üldögéltem egy órácskát, aztán hazabaktattam.

Összepakoltam az iskolatáskát (köszi kedves kollégáimnak), még a versikét is beletettem (ezt is köszi), most már a mai blogot is letudtam, így lassan szunya, hajnalban kelek (már nem is tudom hogy kell), aztán indulás az oskolába, felmérik a szintemet, juhé :)