Találkozások

Szombaton, azaz tegnap az egyik kedves kollégám épp erre járt, így összefutottunk. Na jó, ez persze egy kis barokkos túlzás, de a lényeg, hogy vele és egy itt élő jóbarátjával töltöttem a napot. Most szembesültem csak igazán azzal, hogy kezdem nagyon otthonosan érezni magam, úgy beszéltem már a környékről, mintha nem is tudom mióta itt élnék :) Megérte ennyit gyalogolni, minden négyzetmétert ismerek már. Lassan elindulhatok távolabbi vidékek felfedezésére, mielőtt még azt is észreveszem, ha egy kicsit hosszabb az egyik fűszál már valahol, mint előtte volt :)

Mióta itt vagyok, most ültem először kocsiban, bár persze nem én vezettem, de már utasnak lenni is nagy dolog volt. Ráadásul tegnap is és ma is, de mielőtt nagyon rákapnék az ízére holnap újra iskola és újra buszozhatok :)

Szóval South Beach-en kezdtük a napot, azt a környéket és az óceánt látni kell. Parkolóhely keresgélés után (beigazolódott, hogy iskolába járáshoz nem kell nekem kocsi) egy rövid séta közben megcsodálhattuk a partot.

Ezúttal is üdv az összes kollégámnak,
akik inkább Galyatetőn voltak ahelyett, hogy ők is eljöttek volna meglátogatni :-P

Majd egy kis strandolásra alkalmas ruha vásárlás után (kollégám bőröndje még valahol máshol járt) már csobbant is nagyokat a vízben. 

Bár nem kérdeztem meg, remélem utólag hozzájárul a fenti kép közzétételéhez :)

Ez pedig egy brutál nagy polifoam, ami nagyon szuper dolognak tűnik.
Egy problémája, hogy a strandra juttatását nem tudom hogy oldották meg, nincs az a kocsi, amibe befér :)

Utána átmentünk Miamiba, a számomra már szintén jól ismert Bayside-ra és elfogyasztottunk egy késői ebédet. A Forrest Gump c. film által megihletett étteremlánc, a Bubba Gump egyik hangulatos intézményében fogyasztottuk el tengeri herkentyűs ebédünket. Igen, én is! Megfogadtam mielőtt kijöttem, hogy ezúttal nem fogok ellenállni és megkóstolok néhány, eddig számomra még felfedezetlen gasztronómiai különlegességet. Persze másnak ez lehet nem akkora nagy szám, de anyukám biztos néz nagyokat, ha meglátja mi lóg ki a számból :)

Shrimp és shrimp és még egy kis shrimp, háromféleképpen elkészítve.
Azaz garnélarák. Igen, megettem, bár féltem tőle, de próbáltam elvonatkoztatni.
És merem állítani, finom volt. Bár nem fogom naponta ezt enni ezentúl, de akkor is.

Utána még sétáltunk egyet a kikötőben, majd ők elindultak a reptérre bőrönd keresésre, én pedig elindultam hazafelé busszal. 

Fehér ruhások gyülekezete. És mindenhol rengeteg embert láttam utána is csupa fehérben.
Biztos valami white party volt. Bár senior, mert az átlagéletkor erősen középkorú volt.

Kicsit sokáig tartott hazaérnem, mert nagy szombat esti dugó volt. Ráadásul továbbra is borzasztó hideg van a buszokon, főleg ha 1 órát üldögélek rajta. Pedig már mindig készülök, valami kardigán (vagy most jobb híján törölköző) mindig van nálam, de legközelebb térdig érő zoknit is kellene magammal vinnem, mert a lábam is majd le fagyott. Azt hiszem be is szerzek egyet, irtó vicces leszek valami csíkos sízokniban, főleg hogy kint továbbra is dübörög az indián nyár. Na persze az csak otthon van, itt egyszerűen csak folyamatosan nyár van.

Azért is siettem (volna) haza, ugyanis a költözésre segítségünkre érkezett a házinénim férje, aki amúgy az utakat járja a kamionjával, így az este hátralévő részén vele beszélgettem, ezért is linkeskedtem el tegnap a blogírást.

Ma reggelire egy igazi magyaros hagymás-szalonnás tojásrántottát kaptam, nagyon jól esett és betöltötte az űrt jó időre a hasikámban, így utána az időmet az óceánban és közvetlen közelében múlattam késő délutánig. Úgy 2 óra felé megfutamított pár sötét felhő, de feltűnt, hogy rajtam kívül csak egy-két ember szedelőzködik és hagyja el sietve a partot mielőtt beborít bennünket az égi áldás, a többiek viszont vígan heverésztek tovább. Bár gondolkoztam rajta, hogy simán letakarom a cuccaimat és amúgy meg miért is zavarna ha fentről vizes leszek ha amúgy is vizes vagyok, mégis inkább összepakoltam és nekiindultam. De épphogy elhagytam a partot, szemben még több ember érkezett strandruciban, mintha mi se történne és ugrándozva baktattak a víz felé. Hülyén éreztem magam, hogy megfutamodom, így visszafordultam. Persze ciki lett volna az előző helyre visszacuccolni (na persze itt semmi nem ciki, csak én nem adtam még át magam teljesen ennek az állapotnak), így tíz-húsz törölközővel arrébb foglaltam újra helyet a homokban. És milyen jól tettem! Ugyanis persze hogy nem esett, úgy néz ki az öreg rókák már tudtak valamit és csak a lúzer turisták futamodtak meg. Persze vagy egy órán át nem sütött a nap, de nem is bántam, mert addigra már úgyis túl voltam hevülve, így a lengedező szelet és felhő takarta napot kihasználva aludtam egy hatalmasat :) Mikor felkeltem már az idő is jobb volt, sütögetett a nap, bár a szél eléggé fújt, így nagy hullámok kerekedtek, de maradtam még egy ideig.

Késő délután jöttem haza, mert a szállásadóimat meginvitáltam egy étterembe. A helyet én választottam, a számlát én álltam, de persze ők fuvaroztak odáig. Egy szuper olasz étteremben voltunk, ahol anno nővéremékkel is sokszor ettünk Florida egyéb részein. Olive Garden a neve és nekem anno is nagyon bejött és most sem kellett csalódnom. 

Előételként salátát vagy levest lehetett választani INGYEN, én egy Minestrone levessel kezdtem. Majd egy jóféle lasagne-vel folytattam. 

A bökkenő csak az volt, hogy a felénél kifogott rajtam. Szerencsére itt mindig elcsomagolják a maradékot, így jut holnapra is egy kis harapnivaló majd :) Persze kihasználtam a másik helyi juttatást is, egy üdítőt fizetsz, többet ihatsz, így a már bevált pink lemonade gluggyog pár pohárral még mindig a pocimban :)

Szóval jó mozgalmas hétvége volt, bár azért pihentem is, így kezdődhet az újabb hét. Ráadásul nagy dologgal, hétfőn-kedden költözés. Én is sietek haza a suliból segédkezni, mindenesetre már felkészültem.

Nem mondom, hogy nem volt furcsa csomagolni, de szerencsére még csak két utcával arrébb kell átcuccolnom és nem sok ezer kilométerrel arrébb :) Persze a fenti kép csalás, egyáltalán nem próbálkoztam az összes cuccom összezsúfolására a fenti érkezési táskákba, csak a többi táskát-szatyrot nem fényképeztem le :) Igazából ha nagyon akarnék, talán még bele tudnék pakolni ezekbe is mindent, bár a 23 kilós súlyhatárt már csúnyán átlépném, de most nem akartam mindent teljesen összegyűrni, így ezért csak a nagyját csomagoltam így el. De már most érzem, baj lesz itt még 6 hónap múlva :)

Képregény

Végre péntek. Szörnyű nehéz a munkás emberek élete, hogy így várni kell a hétvégét, mi? :)

Ja, ma az iskolában beszéltem magyarul. Bár csak egy szót. Volt egy feladat, benne remote control. Aztán előjött, hogy mondják ezt a brazilok, az olaszok, stb... mind hasonlóan hangzott. Na és hogy mondják ezt magyarul? Távirányító. Csak néztek rám nagy szemekkel. Most már tényleg külön állatfajnak gondolnak minket :)

Ezen izgalmak után elindultam utamra. Egy-két érdekes járműbe akadtam bele kb 5 méteren belül (és végre nem autók!), így ezzel kezdem.

Egy szép kis Harley. Mondjuk nekem nem kéne, talán csak az ára.

Vicces tricikli, ráadásul elektromos ahogy látom.

Két rendőrségi Trek bringa.
Reggel mikor erre mentem is ott voltak, rendőrbácsival együtt, meg mikor végeztem is.
Persze ez a rendőr is rám köszönt, remélem ez nem rossz jel.

Aztán egyszercsak Miamiban találtam magam, persze mert buszra szálltam, még repülni nem tudok :)

Ezt sosem értettem, miért jó utcán csinálni.
Nagyon felvágós , de talán értelme csak annyi van, hogy pénzt kap az emberke aki csinálja.

Milyen pici vagyok, mi? :)

Hát, a Miami Riverside mindkét irányban csalódás. A Tampa-i ezerszer jobb volt.
Ráadásul itt a híd alatt hajléktalanok tanyáztak, szedtem is a lábamat nem kicsit
(szerencsére a papucsom nem itt hagyott cserben :D)

Apropó, hajléktalanok. Van itt bőven, mindenfelé. South Beachen és odaát Miamiban is. De persze nem olyan életük van ahogy látom/hallom, mint odahaza. Nem fagynak meg, nem szomjaznak, ingyenes wc-ket is találnak, sőt az óceánban fürdeni is tudnak. Ráadásul gyorséttermi kaját esznek, meg vannak szállók is ahol ehetnek ingyen. Ha még a kerítés is tényleg kolbászból lenne az lenne csak az igazi kánaán, mi? :) Na de ami a legnagyobb eltérés, hogy legtöbbnek van mobiltelefonja, sőt elég nagy részük csak választotta magának ezt az életformát, nem kényszerből került ilyen helyzetbe. 

Az alábbi kép viszont elég érdekes. Biztos, hogy jó ilyen közel építkezni és lakni ehhez??

Egy kis nosztalgia azoknak, akik szerették otthon, amíg volt.

Na de megtaláltam ám a legfontosabb dolgot, ami Miami elengedhetetlen kelléke. Egy szolárium szalon! Nooormális? Örülök ha séta közben nem ég hólyagosra az orrom, pont egy szoláriumba akarok még beugrani.

Na és most lehet csodálkozni. Igen, tényleg az van odaírva.

A kisbetű érdekes, de mentségükre szóljon, hogy minden más város is kisbetűs volt :)

Budapest és New York között félúton állok. Ez egy égi jel vajon? :)

Ez pedig a titok nyitja.
Egy üzlet kirakata, amin a városok fel voltak sorolva, ahol van ilyen bolt.

Felhőkarcolók a felhőkarcolóban tükröződve.
Élmény lehet itt az ablakpucolás :)

A már egyszer lefényképezett Miami Trolley. Ami ráadásul ingyenes. Ma kétszer is beálltam a megállójába, hogy megyek vele egy kört. De aztán mindig elindultam inkább gyalog. Valami baj van velem :) 

Felirat hozzáadása

Sétáltam tovább és megláttam egy hidat, ami az alábbi szigetre vezetett. Persze hogy át kellett mennem.

Oda megyek át

Jobbra egy sziget, aminek ez az egy bejárata van, a híd.
Balra Miami egyik része, szemben a másik része... köztük a Miami folyó

Sorompós beengedés a szigetre.
Persze csak kocsiknak, sétálni simán belehet, sőt a fenti trolley is bemegy ide.

Na én nem sétáltam ám be a szigetre, csak át a híd egyik oldalán, vissza a másik oldalán. Nem mintha kilométer hiányom lett volna, csak látni akartam mi van odaát. Körbesétálni viszont már nem volt erőm, majd legközelebb :)

Távolban egy híd.
Mi más is lehetne itt a vízen kívül még sok :)

Ott jártam és onnan jöttem vissza :)

Messzebbről a megjárt híd

Hopp egy mókuci :)

Ez nem tudom mi, mert ott nem láttam, hogy felirat is van rajta,
csak most a fényképen, de így meg nem tudom elolvasni

Na pl ezt is láttam volna, pontosabban ott trappoltam volna a csücsökben, ha a szigetet körbesétálom odaát. Na de innen már nem fordultam vissza csak azért :)

Kicsit összegyűltek a vízi járművek.
Kis hajó, nagy hajó, kis csónak, nagy csónak.

Másik szemszögből a már fényképezett lyukas ház

Öltönyös muksó motoron. Vagány :)

Na már egy másik hídon.
Balra megyek, jobbról jöttem, elől jobbra meg az a sziget, amire csak benéztem.

És a végére egy designos kerékpártároló, vagy csak oszlop, mindegy is, nekem tetszett.

Ma nem voltam túl beszédes, inkább a fényképek beszéltek helyettem (innen a poszt címe :D). Baromi fáradt vagyok és holnap megint nem maradok itthon a popsimon, sőt vasárnap csomagolok, hétfőn suli majd költözés, szóval unatkozni nincs időm, nemhogy pihenni, így most megpróbálok gyorsan legalább vízszintesben regenerálódni alvás közben.

Sétafikálás papucsban és anélkül

Reggel túl korán értem az iskolához, így egy Starbucks szójatejes cafe latte-val kezdtem a napot, miközben megnéztem az óceánt. Kezdek ráérezni az ízére, mi? :)

Persze miért pont itt ne találkoznék érdekes figurával.

Olvasgatás a teraszon, ebben nincs semmi extra.
Csak az asztaltársasága furcsa kicsit :)

Persze evett ivott ő is, nehogy már ne :)

Az iskoláról írtam tegnap eleget, így már mondhatom azt, hogy minden pont ugyanúgy történt, mint máskor :) Suli után nekiiramodtam és meglátogattam a már kívülről megcsodált botanikus kertet. Hát, belülről nem volt semmi extra, ráadásul a terület is kicsi, szóval picit csalódás volt, de mivel ingyen volt, semmit nem vesztettem vele, sőt.

Bejárat

Szép rendezett. De itt mi nem? :)

Voltak érdekes szobrok

Meg akármik (a jobb oldali vajon miért fordított hátat?) :)

Tavacska hidacskával

Mindenféle fa

Meg mini vízesés

Meg izé

Persze pálmafa is volt

Többféle is. Ez mondjuk kaktusszal keresztezett :)

Voltak színes hordók

Meg színes flamingó

Meg egy nagyobb tó tavirózsákkal

És ennyi volt. Szép volt, de ilyen otthon is van :) Szóval nem értem be ennyi programmal mára, így elindultam délnek. Az 5. utcánál van egy nagy híd, ott jár át a legtöbb busz Miami Beach és Miami között. Így már láttam, hogy ott van Miami Beach kikötője is, hát elindultam arra. Érdemes volt.

Ez a kikötő eleje. A háttérben a fák rejtekében a híd.

A kikötői út túloldalán nem rossz kis apartmanok vannak,
na meg persze hatalmas szállodák is

A kapuk zárva voltak, így a mólókra nem lehetett kimenni, de az egyik véletlenül nyitva volt. Hát nem kérdés, hogy éltem a lehetőséggel és besétáltam (kisétáltam).

Ezüst csoda :)

Visszatekintve a partra

A móló vége

Aztán folytattam utamat a legális sétányon, persze most sem maradtam jókor voltam jó helyen pillanat nélkül.

Egy napozó gyík, amint sasol egy halat a vízben (talán mindkettő látható).
Hozzá kell tennem, a hal nem úszott, hanem egy helyben "álldigált" egy jó ideig. Aztán megunta, hogy ketten is nézzük (én meg a gyíkocska) és eliramodott (szóval élt :D)

Láttam víz tetején ugrándozó halakat is, de ahhoz nem voltam elég gyors, hogy le is fényképezzem. 

De legalább a nyugodtan álldigáló madarat sikerült

Meg egy másikat is

Eddigre már igencsak kellett mosdót keresnem, mert elég sokat iszom sétafikálás közben, aminek csak egy része távozik a bőrömön át :) Persze nem kellett csalódnom, vagyis csak félig, mert találtam egyet az egyik hotel oldalában a mosoda mellett. Sajnos a női zárva volt, kártyával lehetett volna nyitni, de szerencsémre a férfi valamiért nyitva maradt. Mivel nem volt bent senki, jobb híján oda merészkedtem be. Gáz fotó, de muszáj voltam megörökíteni :)

Megkönnyebbülve lépkedtem tovább és ámultam milyen kis luxus apartmankák vannak arrafelé.

Saját bejárat, pazar kilátás, tetőkert... és sok ilyen sorban egymás mellett

Aztán már majdnem a kikötő (és Miami Beach) aljánál jártam, mikor befutott egy kis hajó. A nevével ellentétben nem volt gyors, de legalább jó sokszor le tudtam közelről fényképezni.

Utána már le is értem a "déli parkba", ahol anno már jártam, csak most más irányból közelítettem meg.

Ez az oszlop már múltkor is szemet szúrt

Szellemváros a túloldalon. Nagyon úgy tűnik, hogy teljesen kihalt épületek.

Egyik kedvelt közlekedési jármű azoknak, akik nem futnak.
Ja és persze nem akarnak annyit gyalogolni, mint jómagam.

Az alábbi kép eléggé alulnézetből készült. Mégpedig azért, mert a már múltkor kipécézett fekvő alkalmatosságokat most le is teszteltem. Jót pihenkésztem rajta, sőt majdnem el is alukáltam megint, szóval azt hiszem vigyáznom kell ezekkel a pihenésre kihelyezett tárgyakkal, mert a végén még ott éjszakázom az egyikben ha nem vigyázok :)

Árnyékos ágyikót választottam, így ez volt felettem

Ez meg előttem.
A lábam szándékosan lóg bele a képbe, látszódjon milyen rossz dolgom van :)

Na ő az! Bár kőből van, mégis iszonyatosan kényelmes

Alvás után egy frissítő zuhany.
Na mondjuk kihagytam, de legalább már láttam, hogy működik, mert a múltkor csak sejtettem.

Mivel már vagy 5 óra volt, elkezdtem hazafelé venni az irányt, hisz eléggé messzire keveredtem onnan. Épp az alábbi képet készítettem, mikor keresztül húzta a papucsom a hazafelé igyekvő tervemet. Ugyanis beadta az unalmast. Jelezte, hogy elég volt a sétából. Mondjuk jobb, mintha a lábam tette volna.

Félig slattyogva meneteltem tovább, fényképezgettem mintha mi sem történt volna.

Fura helyen van a pótkerék

Főleg, hogy megint volt autó-témám is :) 

Rendszámtábla: University of Miami.
Vajon tanár vagy diák a szerencsés?

Mondjuk én inkább őket választanám. Ilyen sorrendben :)

Egyszercsak a papucsom úgy döntött, onnan már semerre. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy pont egy kis étterem előtt kezdett a papucsom és a talpam külön utakon járni, pontosabban a papucsom maradt egy helyben, a lábam meg ment tovább :) Bénázásomnak szemtanúja volt az egyik pincér, aki segítségemre sietett egy tűzőgéppel :) Nem mondom, hogy végleges megoldásnak megfelel az eljárás, de arra jó volt, hogy a már feltérképezett 5. utcai bevásárlóközpontig elbotorkáljak benne és kénytelen-kelletlen keressek magamnak egy pár új pacskert :)

Íme a leharcolt, két évvel ezelőttről származó Tommy Hilfiger papucskám.
Nem tudom, hogy dobom ki a kukába (én olyanra képtelen vagyok), de itt már nem hordom többet.
Lehet hazaviszem ilyen állapotban a bőröndömben és elteszem emlékbe :)

Ő pedig az új szerzemény, csak ő nem fekete-fehér, hanem khaki-fehér.
Mekkora már, hogy kaptam ugyanilyet, pedig eddig sehol sem láttam? :)
És hab is van a tortán. Kemény 10 dollárba került!!! (mondjuk anno sem fizettem érte többet)

És ha már muszáj voltam betérni vásárolni, szembe jött egy Fossil pénztárca, aminek (és az árának) nem tudtam ellenállni. Úgyis akartam valami kisebbet venni, mint a jelenlegim, így jött velem.

A képpel ellentétben nem piros, hanem sötétrózsaszín. Pont nekem való.

Persze használni nem fejjel lefelé fogom, csak a képet bénáztam el

Szóval végül jól beesteledett, mire hazaértem. A házinénim ráadásul a kedvenc kajámmal, tojásos nokedlivel és ecetes salátával várt, amire nem mondhattam nemet :)

Közben amúgy a költözés is eldőlt, marad minden az eredeti terv szerint, azaz költözöm az öbölparti, medencés házikóba ugyanilyen feltételek mellett, ráadásul már hétfőn. Mondjuk egy-két hétig kétlaki élet lesz, hisz csak hónap végén kell elhagyni a jelenlegi lakhelyünket, de mivel az én egy bőröndömet (ami mondjuk azóta duzzadt picit, de szerencsére most nem kell beleférnie a 23 kilóba :D) egy mozdulattal át tudom húzni két sarokkal odébb, szerintem én lassan már az új szobámból fogok írogatni ide.