Paradicsom

Tegnap az időjárás győzött, így nem mentem süttetni magam az óceán partra, hanem szépen jöttem haza és kötelességtudó jó kislányként nekiálltam mosni. Persze annyira azért nem volt rossz idő, csak felhős és mondjuk 24-25 fok. Még kardigánt is kellett felvennem néha, borzasztó, mi? Mondjuk jó sokáig elmarháskodtam a mosással, mert a ház egyik oldalán a mosógép foglalt volt, a másik oldalán viszont rossz a szárítógép, így rohangásztam egyik oldalról a másikra a cuccokkal. Kinek jó ez így, én nem értem, otthon sosem volt nekem ilyen népünnepély a mosás, mint itt :)

Na mára újra kisütött a napocska, így ma is rongyoltam haza suli után. Ja, a reggelt meg persze megint az óceán parton kezdtem, sétáltam egy nagyot, mielőtt bementem agyat fárasztani :) Ráadásul helyettesítő tanárunk volt ma (és holnap is az lesz), bár végre jó fej a helyettes is, így nem volt gond. A nevemet persze hamar megtanulta :)

Miután leszálltam a buszról hazafelé, első utam egy közeli görög kajáldába vezetett, amit már ezer éve meg akartam nézni magamnak. Hangulatos kis étterem, de eszembe sem volt most beülni (hisz napozni akartam), így csak elvitelre kértem magamnak egy gyrost. Amíg az egyik csaj készítette az étkemet, odajött egy másik és megdicsérte a (megjegyzem görög-kék színű) karkötőmet, majd kitárgyaltuk, hogy amúgy pont görög kék-fehér szettben vagyok, mint a görög zászló. Aztán meséltem, hogy hosszú éveken át mindig Görögországban nyaraltam, szóval imádom a helyet. Erre megkérdezte: Where are you from? Válasz: I'm from Hungary. Reakció: én is magyar vagyok :)) Ez mekkora volt, hirtelen azt sem tudtam, hogy angolul vagy magyarul válaszoljak vissza, úgy meglepődtem. Természetesen onnantól magyarul folytattuk, jóval gördülékenyebben :) Számot is cseréltünk, majd beszélgetünk egy nagyot egyszer. Szóval tényleg kicsi a világ.

Aztán siettem haza a gyrosommal átöltözni. Viszont mivel annyira nem volt döglesztő meleg ma sem, így nem a partra, csak a házhoz tartozó stégre mentem ki, ott viszont napozgattam pár órát, mielőtt a ház eltakarta előlem a meleget adó sugarakat. Viszont ahogy már nem ért a nap, kicsit hüsi lett, mert a víz mellett azért mindig lengedez a szél, így betakaróztam a törölközővel és üldögéltem még egy ideig. Élni tudni kell :)

Reggel még elég felhős volt, de sütött a nap mikor tudott

Szeretem ezt látni reggelente

Ez pedig a könyvem és gyros, velük telt a délutánom.
Bár későn eszméltem, olyan éhes voltam,
így ezek már csak az utolsó falatok :)

Mindezek után még segítettem a házinénimnek a fenyőfát bele"faragni" a talpba, péntek környékén már fel is lesz díszítve a fa. Jajj már, egy hét múlva karácsony?  Hát, semmi karácsonyi feelingem nincs, itt a napsütéses pálmafás paradicsomban, de néha ilyen is kell.

Erről jut eszembe:

További kellemes telet mindenkinek :)

Magyar Ház

Ma a Miamiban lévő Magyar Házat látogattuk meg Gáborral, a magyar sráccal. Töltött káposztára és adventi vásárra mentünk, hát mindkettő kicsit csalódás volt számomra, de legalább jókat nevettünk. Ezen a helyen van egy templom is, ahol ma épp egy temetés és egy keresztelő is zajlott. Látogatók is többen voltak, mint a múltkori magyar házban, bár állítólag többen is szoktak lenni. A menü gulyásleves, töltött káposzta (vagy csirkecomb) és bejgli volt. A gulyásleves nem volt rossz, bár elég hóka színe volt, a töltött káposzta nekem túl kevés tölteléket tartalmazott, de annál több káposztát (amit én általában meg sem eszek), a bejgli viszont fincsi volt, főleg a mákos. Lehetett vásárolni is szaloncukrot, kolbászokat, meg bejglit, na meg vicces retró cuccokat, amiket valaki összeszedett a garázsából. Nem mondom, hogy bármit is szándékomban állt volna megvenni belőlük, de igazából senkinek sem, szóval ez a bazár eléggé félre sikeredett. Bár mondjuk a célközönség nem mi voltunk, hanem az idősebb korosztály, őket talán jobban lázba hozták a látottak, de azt sem mondanám.

Mondjuk nem is akartam :)
Bent amúgy árultak pálinkát meg Unicumot is, meg Tokaji Aszút is iszogattak páran

Falfestmény

Minden elég retro

Az emberek is :)

Színpad, zongora, karácsonyfa.
És a fenenagy adventi vásár :)

A hóka gulyásleves.
Biztos elfogyott a pirospaprikájuk

Téli szalámi és Csabai szalámi
7 dollár per rúd

Hatalmas rúd bejglik

További kolbászok

Magyar könyvek

És videókazetták :)

Hát, ezt is láttuk. Aztán továbbálltunk. Elmentünk egy parkba, ahol állítólag rengeteg hullámvasút meg minden van, de valahogy nem találtuk olyan izgalmasnak kintről, hogy be is menjünk. Mármint az sem biztos, hogy nyitva volt, gyanúsan nem tolongtak az emberek, szóval utána kell még néznem neten, hogy ezzel most mi a szösz van.

Szóval kínunkban egy közeli bevásárlóközpontba mentünk. Pechemre :) Gazdagabb lettem egy nadrággal és egy kardigánnal. De ha egy Old Navy boltban minden féláron van (hopp egy kardigán), egy másik boltban meg 75%-os áron tudtam megvenni egy márkás nadrágot, akkor hogy is tudnék ellenállni? Megkoronázva a napot fagyiztunk egyet, pontosabban megint olyan fagyott joghurtot ettünk, mint múltkor már ettem, és most is nagyon ízlett. Ráadásul valami mangós bogyót is tettünk a tetejére (érdeklődőknek popping boba), amit nagyon vicces szétrágni úgy, hogy véletlenül ki ne repüljön a számból, és még finom is.

Az a sárga buborék :)

A végére pedig egy kocsi, amit ha felújítanak, szerintem szuper jól fog kinézni.
A kerekei már így is tetszenek.

Hát, holnap megint hétfő. De utolsó hét, aztán egy kis szünet. Bár ma baromi meleg volt (29 fok) és holnap suli után legszívesebben futnék az óceánpartra, de azt hiszem inkább haza kellene futnom és mosómedvét játszanom. Na majd meglátom, hogy a kötelesség vagy a lazaság győz :)

Utcai zenészek

Múltkor nagyon rákaptam az ízére a Starbucks-ban üldögélésre és "dolgozgatásra", így csütörtök délután iskola után az utam ugyanabba a kávézóba vezetett, vittem magammal a kis notebookomat is és csak klimpíroztam órákon keresztül. Jó volt, fontos, dolgozó embernek érezni magam :) Persze ez csak vicc, bőven volt mit csinálnom. Szóval erről sokat nem tudok mesélni, bár a mentolos forró csoki ízét tudnám sokáig ecsetelni, nagyon fincsi volt, pont mint az After Eight csoki. 

Mondjuk azt, hogy a hatalmas antennájú telefon
miatt fényképeztem le a pasit...

Péntek reggel persze megint az óceán parton kezdtem a napot. A víz most zöld volt, persze fújt a szél és felhők is voltak, de jó meleg volt. Sétáltam egyet, aztán irány a suli.

Várakozó hajók a távolban a zöld vízen

Még üres a part

Felhős, de meleg

Csak azért nem ültem le oda, mert lehet fel sem állok egy fél napig

Pénteken a suliban agyamra ment egy német lány, mondjuk már nem először. Nagyon szőke, nagyon buta, az a tipikus, akitől egyből feláll a hátamon a szőr. Persze ő próbálkozik folyamatosan jópofizni, meg társalogni, de nálam egyre csak ássa el magát. Mikor közölte, hogy bár 26 éves, még nem dolgozott, mert főiskolára járt, hogy diplomát szerezzen, így a szülei fizették neki ezt a 3 hónapos kiruccanást... Első sokk: ennek diplomája? Anyám :) Második: na ő aztán sosem fog dolgozni, az tuti, minek is azt. Na mindegy, a lényeg, hogy pont ideje lesz már egy kis szabadságra mennem az iskolából, mert néha kezdek besokallni a butácska osztálytársaktól, akik ott ülnek hónapokon át (már amikor bejárnak), de eszük ágában sincs megpróbálni megtanulni angolul, minden este csak arról szól, hova menjenek bulizni és piálni. De azt hiszem igazából nem bánom, hogy én vagyok a fehér holló, nem először van így, meg kellene már szoknom.

Na mindegy is, suli után futottam is el. Nem bírtam ki és megint elmentem a könyvtárhoz a könyvvásárba. Megnéztem azokat a könyveket, amikre a múltkor már nem jutott időm és azokat is, amiket már láttam. Szóval mindent :) Ráadásul péntek 13 szerencsét hozott, ugyanis a nagy kapkodásban zárás előtt nagyon kedvezően számolták amiket vettem, így kemény 3 dollárt fizettem 4 darab könyvért, amiben volt egy 5 dolláros nyelvkönyv is. Gáz, hogy nem reklamáltam túlzottan? :) Annyi könyv maradt még így is, raklap számra hozták az újakat. Ja és a pénztáros lány megkérdezte, hogy honnan jöttem (bár ez nem nagy szám, itt mindenki mindig mindenkitől ezt kérdezi), de kiderült, hogy azért, mert 9 évig Prágában élt és rögtön tudta, hogy az akcentusom ismerős neki.

Nénike vagány napszemüvegben és hajcsavarókkal ül a buszon

Jönnek a magyar érintettségű könyvek

Ez ráadásul Corvina kiadós

A hun

És egy másik Soros György

Ez már otthon is érdekelt, de ott sem vettem meg

5-kor megint bezárt a vásár, de nem is baj, mert 5-től másik tervezett programom volt. Ugyanis az ingyenes metró minden megállójánál különböző stílusú zenekarok szórakoztatták a népet. Egy részen sétáltam, egy részen metróztam, de majdnem mindet végig néztem. Zárásul pedig este 9-től egy színpadi zenekar is játszott, persze ezt is ingyen, egy parkban, Miami központjában. Szuper volt mindegyik, egyedi hangulattal, végre sötétben is körbejártam rendesen Miami belvárosát.

Hegedű-virtuózok.
Amúgy tényleg jó volt, még Beatlest is játszottak.

Felhőkarcoló

 

Találkoztam egy hóemberrel :)

Házikó narancssárga...

...lila...

...zöld...

...és kék színekben...
Váltogatta a színét folyamatosan, hatalmas volt és csodaszép

 

Újabb megálló, újabb zenekar

Ők szuper hangulatot csináltak

De ők voltak a nyerők nálam

Többen énekeltek is, tényleg szuper jó volt

Utána sétálgattam egyet, vagyis inkább meneteltem tovább
és láttam egy hatalmas, csodaszép karácsonyfát is

Ez pedig a zárókoncert volt.
Na itt már leültem végre, így hátulról néztem, azaz hallgattam csak őket

A fesztivál amúgy ez volt

Ez pedig az útlevél hozzá, amivel mindenki közlekedett

Hajnal fél 1 körül értem haza, jól elment az idő. Így ma nem is csináltam igazából semmit, csak üldögéltem itthon, meg picit kint a stégen és élveztem a semmittevést. Holnap már nem így lesz, valahova csak kimozdulok :)

Művelődés, vagy valami olyasmi

Ma iskolába menet egy "érdekes" képet találtam az egyik ház oldalán. Nem tudom, hogy nem vettem eddig észre, bár mindig változtatom, hogy épp  merről közelítem meg a sulit, azért jártam már erre nem egyszer.

Nincs mit hozzáfűzni

És akkor tegnapi ígéretemnek megfelelően végre írok picit a suliról is, bár nem igazán a tanulás részéről. Ugyanis ma reggel egy óra tanulás után fogtuk magunkat csoportosan a tanárral együtt és egy közeli helyre elmentünk reggelizni. Egy francia reggelizőhely volt a célpont. Érdekes volt, mert a két francia lány zacskóból evett valami sütemény félét, viszont mi többiek mind valami normálisnak mondható reggelit fogyasztottunk. Bár nem volt olcsó a hely, vészesen drága sem. Én croc monsieur-t, azaz melegszendvics-féleséget fogyasztottam, amivel nem is lett volna baj, ha a kenyér nem édes. Na mindegy, legyűrtem, jó volt :)

Nem sokkal a kommunikációs óra kezdete előtt értünk csak vissza, szóval a nyelvtan órát eléggé elmismásoltuk, de néha ilyen is kell. Az új orosz lány, bár általában egy szót sem ért abból amit angolul kérdezgetünk tőle és válaszolni sem igazán tud, szerencsétlenségére a mi asztalunkhoz került. Feltettem neki a nagy kérdést, tudja-e hol van Magyarország, de természetesen fogalma sem volt, megérteni is alig akarta a Hungary-t, Ungarn-t, Hungria-t, de végül a "Vengrija"-t csak megértette, még jó, hogy valamire emlékszem oroszul. Persze megkérdeztem, hogy tanulta-e a saját népének történelmét az iskolában és ha igen mit tanult rólunk, mert nagyon kíváncsi lennék rá, de csak makogott, de semmit sem tudott. Érdekes, de nem ő az első. Ha lesz egy török osztálytársunk egyszer, megkérdezem majd tőle is ugyanezt :) Mi bezzeg mindenkiről tudunk mindent, legalábbis szerintem a mi oktatásunk nem csak saját magunkra, hanem sok országra kiterjed, más bezzeg azt sem tudja, amit a saját népéről tudni kellene. És most nem is az amerikaiakra gondolok, mert ha nagyon megerőltetném magam fel tudnám sorolni majdnem az összes államot, de nem tudnám megmondani melyik hol van pontosan, csak úgy nagyjából. Így nem csodálkozom - bár talán egy picit zavar -, hogy ők nem tudják melyik ország hol van Európában, de legalább a létezésükről nem ártana sejteniük nekik sem.

Na mindegy is, történt ennél izgibb is. Még 7 napot, azaz jövő hét végéig járok iskolába, utána 2 hétre szabadságoltam magam :) Mint már említettem, itt szembesültem azzal a nagyszerű lehetőséggel - így nem voltam felkészülve rá -, hogy 3 hónap iskola után jár 1 hónap szabadság és csak utána kell folytatnom a további 3 hónapomat. Viszont én az 1 hónap kiesést túl soknak találtam iskola nélkül, és nem is szeretnék kihagyni egy egész tankönyvnyi részt - lúzer vagyok, tudom :) -, így csak 2 hét eltávozást kértem és kaptam. Szóval két hét téli szünetet engedélyeztem magamnak a kint tomboló nyárban. Ennyi pihenést én is megérdemlek :)

Visszatérve a mai napra, suli után könyvtárba mentem. Nem őrültem meg, csak régebben láttam, hogy pár napig kiárusítás lesz a könyvtári könyvekből és kíváncsi voltam. Hát én ilyet még nem láttam, bár lehet azért, mert otthon nem járok még a könyvtár közelében sem, de hihetetlen volt. Rengeteg könyv, sok-sok vásárló, az árak pedig puhakötésű könyv 1 dollár, kemény fedeles 2 dollár. Minden! A legnagyobb albumok is. Sok mindent tudtam volna vásárolni, de a könyvespolcom olyan 8500 km-re van, így inkább csak könnyű olvasmányokat vásároltam magamnak. Mondhatnám, hogy a hideg téli estékre a szobában szürcsölt forró tea mellé, de igazából a napsütéses óceánpart is megteszi majd, hogy átrágjam magam rajtuk :)

Ahogy felértem a lépcsőn első pillantásra tudtam, hogy tetszeni fog

Miami közkönyvtár.
Mennyi kiürült doboz és ez még csak az első nap

Kincsvadászat

Véletlenek márpedig vannak.
Első könyv ami a kezembe került, Soros Györgyről szólt

Aztán persze, hogy egy csomó informatikai könyv következett

Na meg egy kis bank és egy kis EU

Most már elég volt, kérném abbahagyni a viccelődést,
azért is csak buta ponyvákat fogok vásárolni :)

Rengeteg könyv az egyik oldalon

És még több a másikon

Tényleg irtó sok könyv volt, felül az asztalokon és alatta még ki nem bontott dobozokban is. Persze azokat is nekiálltak kibontogatni a kíváncsiak, így én is, de senki nem szólt ránk, sőt segítettek. A legtöbb ember persze itt is halomszámra vásárolt, mint például black friday-kor a ruhákat és a műszaki cikkeket, így hatalmas bőröndökkel érkeztek meg nehéz dobozokkal távoztak. Lesz mit olvasniuk otthon :)

Voltak magnókazetták is

Meg videokazetták. Egy nő ebből többet is vett (?)

Na persze ez nem volt kiemelve a tömegből,
csak miután én odaérkeztem és persze ott is hagytam :)

Nagyon örülök, hogy elmentem, vagy 3 órán át kutakodtam a könyvek között, akkor is csak azért hagytam abba, mert 5-kor bezárt a bazár. Találtam sok érdekességet, kár hogy nem vehettem meg bármit amit akartam, na persze nem az ára miatt. Pechemre szombatig folytatódik a vásár, félő hogy még visszanézek :)

Innen egy lépcső vezet fel balra a könyvtárhoz.
Mindez Miami központjában

Hazafelé sétálva már rám sötétedett,
de így legalább láthattam pingvineket meg egy jegesmedvét is :D

És a szerzeményeim, mindez 5 dollárért.
Bár elég egysíkúnak tűnhet az érdeklődésem,
a két írónő (Sophie Kinsella és Mellissa Hill) könyveit kimondottan kedvelem,
a Google könyv meg csak érdekel.
Na meg hát mégsem kezdhetem az angolul olvasásomat
még magyarul is nehezen átrágható komoly művekkel, nem? :)