Szépségek és szörnyetegek

Ma volt a tökölés a suliban, a kommunikációs óránk keretében. Minden osztály 2-2 tököt kapott farigcsálásra, amik aztán versenyeztek. Na ez túlzás, mi döntöttük el tapssal, hogy ki nyert, és persze nem mi, mert nem mi voltunk a leghangosabbak. De a 2. hely döntetlennel a mienk lett, szóval végülis csak egy osztály nem nyert és azok nem mi voltunk :) Nyeremény amúgy egy mini serleg...

Ezt egy ház előtt fényképeztem.
Furcsa nekem ez a halloween.

Ez az osztályunk egyik töke

Ez meg a másik, azaz az enyém is.
Szerintem szuper jó lett.

 

Mondjuk ez is jó lett, ezzel lettünk döntetlenben másodikok.
Az első helyezettet nem fényképeztem le, sima tökfej volt, semmi extra.

Aztán  mindenki ment a dolgára, azaz van aki a délutáni órájára, van aki meg haza. Én meg természetesen a szokásos sétámra. Megint suli után találtam ki merre indulok, a választásom ismét a Miami Beach legdélebbi pontján lévő parkra esett, szeretem azt a nyugalmat ami ott van.

Fűcsomókból kinövő felhőkarcolók

Szeretek itt sétálni

Csend és tisztaság

Utak

Fűcsomókat fújdogál a szél

Jó sokat sétálgattam, aztán megpihentem egy magaslaton, ahonnan szép volt a kilátás.

Megint a mókás zuhanyzók

Itt üldögéltem fent

És ez volt alattam

Miután kipihentem magam, újra nekiindultam

Végül jó sokáig elsétálgattam a környéken, így épp ideje volt hazafelé vennem az irányt. Persze nem teljesen, ugyanis kitaláltam, hogy mivel kopogott a szemem az éhségtől, meginvitálom magam egy jó kis étkezésre. A választásom egy görög étteremre esett, nem itt lent South Beachen, hanem hazafelé menet, így busszal nekiindultam.

Persze csak az internet szerint volt görög étterem, a kiírás szerint mediterrán, mert nem csak görög kaják voltak, hanem török is. Volt sokféle gyros, meg ilyen-olyan görög-szerű tálak, humusz, meg baklava, szóval vegyes felhozatal. Kis pici hely volt maga az étterem, ráadásul egyedüli vendég voltam. Ugyanis fél 5 felé értem oda, ami ebédnek már késő, vacsorának korai, uzsonnázni meg csak én járok, pontosabban összevontam az ebédet a vacsorával, főleg hogy reggelire sem ettem túl sokat. Na de bezzeg az összevont étkezésem hatalmasra sikeredett, majd kidurrantam a végére annyit ettem, de igazán nagyon-nagyon finom volt. Egy csirkemell-nyárs volt a tányéron, zöldségekkel meg fahéjas barnarizzsel és pitával. Persze én kértem hozzá tzatzikit is, ami megkoronázta az egészet, brutál finom volt. Az innivaló ingyen volt, sőt ajándékba kaptam egy hatalmas adag tzatzikit, mert látták, hogy nagyon ízlett. Tudják itt, hogy mi a jó vendéglátás! 17 dollárt fizettem, ami lehet, hogy nem kevés, de csak otthoni mércével. Amúgy nem bántam egy centet sem rá, maximálisan megérte az árát. A vicces a dologban, hogy a pincér kislány marokkói volt, a tulaj meg pakisztáni, a szakácsra nem kérdeztem rá, de sikerült eltalálniuk a görög ízvilágot, az a lényeg.

Persze az olívabogyót megint megkóstoltam. Ugyanis van egy olyan elméletem, ha elég nagy és felnőtt leszek, talán majd ízleni fog. Úgy vagyok ezzel, mint a borral. De vagy nem vagyok még elég idős, vagy már soha nem fog ez nekem bejönni és örökre ilyen kis béna maradok, de valahogy nem az én világom. Ahogy a bor sem, semmilyen. Vajon kinövöm ezt még? :)

Aztán mivel úgy éreztem mégsem kellene hazáig gurulnom a busszal és helyette is, ezért úgy gondoltam, egy kis séta még rám fér. A vége az lett, hogy hazáig sétáltam, ami 27 utca, meg a ráadás. Szóval nem kevés, de legalább nem fekszi meg a gyomromat a sok zaba. Na meg tudtam még további fényképeket is készíteni :)

A tengerparti, bocs óceánparti sétányon indultam.

Végre találtam leandereket is, már hiányoltam,
mert mindig csak pálmafa meg bougainvillea (murvafürt) van mindenütt.

Ezt már máskor is lőttem, de nem lehet betelni vele

Ismét nem pálmafák

Aztán besétáltam abba a parkba, ahol jártam már.

Na ez Amerika!
Külön kutyafuttató hely a kis kutyáknak és külön a nagy kutyáknak.

Hatalmas terület elkerítve, és ez csak a kiskutyás rész

Aztán megláttam ezt egy fáról lógva. Nem látszik a mérete, de hatalmas volt.

Addig még jó poénnak tűnt, hogy lefényképezem és elhúzok. De aztán ahogy mentem tovább mindenhol ilyenek voltak a fákon. Hatalmasak, nagy-nagy hálókkal és rohadt sokan. Mindenütt. Futva menekültem a környékről, ki minél gyorsabban a parti sétányra újra, a pálmafák közé, mert ezek valami másféle fán laktak. Egy pasi látta is, hogy mi bajom van, ő ott futkorászott (ahogy sokan mások is) ezek alatt a fák alatt, de gondolom őt nem zavarta, a többiek meg talán észre sem vették őket. Pedig szörnyű volt! Utána még fél órát a hajamat birizgáltam, nehogy beleesett egy csak nem vettem észre. Soha többet nem megyek oda vissza késő délután, de lehet máskor sem. Utána megfordult a fejemben, hogy biztos csak halloween-i díszlet volt, de persze ezzel csak nyugtatni próbáltam magam, egyszerűen félelmetes volt, na hagyom is gyorsan ezt a témát.

Aztán szerencsére nyugodtabb vizek vártak rám. Mármint a víz nem volt nyugodt, mert eléggé fújt a szél, de az csak jól esik ebben a melegben, könnyebb elviselni. Persze a vízben túl sokan nem voltak, mert eléggé hullámzott, csak a merészebbek használták ki ezt az időjárást.

Megint az vízen álldigáló sport, bár így a hullámokon izginek tűnt :)

Nem látszik annyira, de tényleg küzdött a hullámokkal,
párszor bele is borult

Itt sétáltam. Sokat-sokat.

Voltak kitesurf-ösök is.
Ő nagyon profi volt, akkorákat ugrált, hogy szinte repült.
Féltem, hogy fent marad :)

Egymással szemben száguldoztak

Persze néha azért áttekintettem a másik oldalamra is, ahol meg a szállodák sorakoztak.

Ez előtt függőágyak, röpi pályák, mi kell még

Az az üvegtégla nagyon tetszett

Aztán persze megint a part és a kis életmentő viskók.
Ha már unom a pálmafákat, ezeket szoktam fényképezni.
Megunhatatlanok, remélem nem csak nekem :)

Aztán végre elértem célomat, már csak egy kis séta várt rám innen. Úgyis ment már lefelé a nap, szóval nem is baj. (Bele sem merek gondolni, mi lett volna ha rám sötétedett volna ott abban a parkban a pókokkal... na jó, jajj, hagyjam már, remélem nem fogok rosszakat álmodni).

Észrevettem, hogy a házunk előtt rengeteg madár ült a vezetékeken. Sehol máshol. Nem tudom ez mit jelent, de remélem csupa jót. Alatta az autókon feltűnően sok fehér foltban megtestesülő jele is volt ennek, de szerencsére engem most megkíméltek :) Utána néztem őket egy ideig és hirtelen egyszerre mind elrepültek, érdekes volt. Vajon csak engem vártak, hogy rendben hazaérek-e? :)