Sétafikálás papucsban és anélkül

Reggel túl korán értem az iskolához, így egy Starbucks szójatejes cafe latte-val kezdtem a napot, miközben megnéztem az óceánt. Kezdek ráérezni az ízére, mi? :)

Persze miért pont itt ne találkoznék érdekes figurával.

Olvasgatás a teraszon, ebben nincs semmi extra.
Csak az asztaltársasága furcsa kicsit :)

Persze evett ivott ő is, nehogy már ne :)

Az iskoláról írtam tegnap eleget, így már mondhatom azt, hogy minden pont ugyanúgy történt, mint máskor :) Suli után nekiiramodtam és meglátogattam a már kívülről megcsodált botanikus kertet. Hát, belülről nem volt semmi extra, ráadásul a terület is kicsi, szóval picit csalódás volt, de mivel ingyen volt, semmit nem vesztettem vele, sőt.

Bejárat

Szép rendezett. De itt mi nem? :)

Voltak érdekes szobrok

Meg akármik (a jobb oldali vajon miért fordított hátat?) :)

Tavacska hidacskával

Mindenféle fa

Meg mini vízesés

Meg izé

Persze pálmafa is volt

Többféle is. Ez mondjuk kaktusszal keresztezett :)

Voltak színes hordók

Meg színes flamingó

Meg egy nagyobb tó tavirózsákkal

És ennyi volt. Szép volt, de ilyen otthon is van :) Szóval nem értem be ennyi programmal mára, így elindultam délnek. Az 5. utcánál van egy nagy híd, ott jár át a legtöbb busz Miami Beach és Miami között. Így már láttam, hogy ott van Miami Beach kikötője is, hát elindultam arra. Érdemes volt.

Ez a kikötő eleje. A háttérben a fák rejtekében a híd.

A kikötői út túloldalán nem rossz kis apartmanok vannak,
na meg persze hatalmas szállodák is

A kapuk zárva voltak, így a mólókra nem lehetett kimenni, de az egyik véletlenül nyitva volt. Hát nem kérdés, hogy éltem a lehetőséggel és besétáltam (kisétáltam).

Ezüst csoda :)

Visszatekintve a partra

A móló vége

Aztán folytattam utamat a legális sétányon, persze most sem maradtam jókor voltam jó helyen pillanat nélkül.

Egy napozó gyík, amint sasol egy halat a vízben (talán mindkettő látható).
Hozzá kell tennem, a hal nem úszott, hanem egy helyben "álldigált" egy jó ideig. Aztán megunta, hogy ketten is nézzük (én meg a gyíkocska) és eliramodott (szóval élt :D)

Láttam víz tetején ugrándozó halakat is, de ahhoz nem voltam elég gyors, hogy le is fényképezzem. 

De legalább a nyugodtan álldigáló madarat sikerült

Meg egy másikat is

Eddigre már igencsak kellett mosdót keresnem, mert elég sokat iszom sétafikálás közben, aminek csak egy része távozik a bőrömön át :) Persze nem kellett csalódnom, vagyis csak félig, mert találtam egyet az egyik hotel oldalában a mosoda mellett. Sajnos a női zárva volt, kártyával lehetett volna nyitni, de szerencsémre a férfi valamiért nyitva maradt. Mivel nem volt bent senki, jobb híján oda merészkedtem be. Gáz fotó, de muszáj voltam megörökíteni :)

Megkönnyebbülve lépkedtem tovább és ámultam milyen kis luxus apartmankák vannak arrafelé.

Saját bejárat, pazar kilátás, tetőkert... és sok ilyen sorban egymás mellett

Aztán már majdnem a kikötő (és Miami Beach) aljánál jártam, mikor befutott egy kis hajó. A nevével ellentétben nem volt gyors, de legalább jó sokszor le tudtam közelről fényképezni.

Utána már le is értem a "déli parkba", ahol anno már jártam, csak most más irányból közelítettem meg.

Ez az oszlop már múltkor is szemet szúrt

Szellemváros a túloldalon. Nagyon úgy tűnik, hogy teljesen kihalt épületek.

Egyik kedvelt közlekedési jármű azoknak, akik nem futnak.
Ja és persze nem akarnak annyit gyalogolni, mint jómagam.

Az alábbi kép eléggé alulnézetből készült. Mégpedig azért, mert a már múltkor kipécézett fekvő alkalmatosságokat most le is teszteltem. Jót pihenkésztem rajta, sőt majdnem el is alukáltam megint, szóval azt hiszem vigyáznom kell ezekkel a pihenésre kihelyezett tárgyakkal, mert a végén még ott éjszakázom az egyikben ha nem vigyázok :)

Árnyékos ágyikót választottam, így ez volt felettem

Ez meg előttem.
A lábam szándékosan lóg bele a képbe, látszódjon milyen rossz dolgom van :)

Na ő az! Bár kőből van, mégis iszonyatosan kényelmes

Alvás után egy frissítő zuhany.
Na mondjuk kihagytam, de legalább már láttam, hogy működik, mert a múltkor csak sejtettem.

Mivel már vagy 5 óra volt, elkezdtem hazafelé venni az irányt, hisz eléggé messzire keveredtem onnan. Épp az alábbi képet készítettem, mikor keresztül húzta a papucsom a hazafelé igyekvő tervemet. Ugyanis beadta az unalmast. Jelezte, hogy elég volt a sétából. Mondjuk jobb, mintha a lábam tette volna.

Félig slattyogva meneteltem tovább, fényképezgettem mintha mi sem történt volna.

Fura helyen van a pótkerék

Főleg, hogy megint volt autó-témám is :) 

Rendszámtábla: University of Miami.
Vajon tanár vagy diák a szerencsés?

Mondjuk én inkább őket választanám. Ilyen sorrendben :)

Egyszercsak a papucsom úgy döntött, onnan már semerre. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy pont egy kis étterem előtt kezdett a papucsom és a talpam külön utakon járni, pontosabban a papucsom maradt egy helyben, a lábam meg ment tovább :) Bénázásomnak szemtanúja volt az egyik pincér, aki segítségemre sietett egy tűzőgéppel :) Nem mondom, hogy végleges megoldásnak megfelel az eljárás, de arra jó volt, hogy a már feltérképezett 5. utcai bevásárlóközpontig elbotorkáljak benne és kénytelen-kelletlen keressek magamnak egy pár új pacskert :)

Íme a leharcolt, két évvel ezelőttről származó Tommy Hilfiger papucskám.
Nem tudom, hogy dobom ki a kukába (én olyanra képtelen vagyok), de itt már nem hordom többet.
Lehet hazaviszem ilyen állapotban a bőröndömben és elteszem emlékbe :)

Ő pedig az új szerzemény, csak ő nem fekete-fehér, hanem khaki-fehér.
Mekkora már, hogy kaptam ugyanilyet, pedig eddig sehol sem láttam? :)
És hab is van a tortán. Kemény 10 dollárba került!!! (mondjuk anno sem fizettem érte többet)

És ha már muszáj voltam betérni vásárolni, szembe jött egy Fossil pénztárca, aminek (és az árának) nem tudtam ellenállni. Úgyis akartam valami kisebbet venni, mint a jelenlegim, így jött velem.

A képpel ellentétben nem piros, hanem sötétrózsaszín. Pont nekem való.

Persze használni nem fejjel lefelé fogom, csak a képet bénáztam el

Szóval végül jól beesteledett, mire hazaértem. A házinénim ráadásul a kedvenc kajámmal, tojásos nokedlivel és ecetes salátával várt, amire nem mondhattam nemet :)

Közben amúgy a költözés is eldőlt, marad minden az eredeti terv szerint, azaz költözöm az öbölparti, medencés házikóba ugyanilyen feltételek mellett, ráadásul már hétfőn. Mondjuk egy-két hétig kétlaki élet lesz, hisz csak hónap végén kell elhagyni a jelenlegi lakhelyünket, de mivel az én egy bőröndömet (ami mondjuk azóta duzzadt picit, de szerencsére most nem kell beleférnie a 23 kilóba :D) egy mozdulattal át tudom húzni két sarokkal odébb, szerintem én lassan már az új szobámból fogok írogatni ide.

Első hónap - pipa

Pontosan egy hónappal ezelőtt landoltam - egy hosszú út után - a lehetőségek országának földjén. Pont ilyentájt várakoztam arra, hogy bebocsájtást nyerjek és felfedezhessem a nekem tartogatott lehetőségeket.

Bevallom nagyon elszaladt ez az idő. Szerencsére van még belőle bőven, így annyira nem pánikolok. Sok minden történt, kezdem egész otthonosan érezni magam. A buszon már nem érzem magam kirekesztettnek, bevásárláskor a boltok polcai között is egyre jobban eligazodom, az utcákon bolyongva sem vagyok már olyan elveszett és az iskolában is kezdek már nagy öregnek számítani. Rengeteg mindent láttam, bevallhatatlan mennyiségű fényképet készítettem és elég sok bejegyzést is írtam ide :)

Mindezek örömére rendhagyó módon egy olyan poszt fog most érkezni, amiben nem lesz egy fénykép sem, hisz kell a változatosság.

Nagy sztorim amúgy nincs mára, lehet most veszítem el minden olvasómat, de csak nem akartam megengedni magamnak, hogy pont a jubileumi poszt maradjon el. Így néhány érdeklődő (persze a családom) kérésére az iskolai életemet taglalnám bővebben.

Reggelente 7-kor kelek, 3/4 8-kor már indulok is a buszhoz. Sokkal jobb időt futok itt, mint otthon, ugyanis nem kell kétnaponta hajat mosnom (stresszmentes élet előnyei a hajamon érzékelhetőek), hajvasalásra sincs - egyelőre - szükség (hála a fodrászomnak és a tartós hajegyenesítésnek), meg különben sem tudok annyit tépelődni a szekrény előtt, hogy jajj mit vegyek fel, hisz a ruhatáramnak csak egy kis része van itt velem, annak is főleg a nyári része, ami nem túl bonyolult. Ja és ebben a röpke háromnegyed órában még arra is van időm, hogy rendes otthoni szokás szerint valami kis reggeli-ebédet összedobjak magamnak, általában szendvics formájában.

8-körül már a buszon vagyok, bár nem feltétlenül híres a pontosságról, nem jár túl ritkán és több busz is jó nekem, így felpattanok rá és forgalomtól függően 30-40 perc múlva szállok le róla az iskolám közelében. Kis séta után meg is érkezem, max egy-két buzgómócsing (velem együtt) lézeng olyankor még csak a létesítményben. 

9-kor kezdődik az első óra, ami 10:40-ig tart. Kicsit hosszú, főleg reggeli nélkül, de jó fej a tanár, főleg nagyon vicces, így van hogy gyorsan elrepül. Van egy, az iskola által készíttetett könyvünk, legtöbbször ebből tanulunk, néha van csak egy-két fénymásolt papír mellé. Főleg nyelvtanozunk, na meg persze új szavakat is tanulunk (kéne is tanulni őket...)

Egy 20 perces szünet után 11-kor kezdődik a második óra, ami délig tart. Ekkor kb egy 5 perces szünetünk van és máris kezdődik a kommunikációs óra másik teremben, másik tanárral, ami 1 órakor fejeződik be.

Mondjuk ettől a héttől ugyanannál a tanárnál van a beszélgetős órám, akinél délelőtt is vagyok, mert havonta cserélni kell ezeket a csoportokat, de ezen még lehet változtatok majd, mert jobb ha több tanár angolját is megértem, nem csak ezt az egyet. Ezen a déli beszélgetős órán amúgy többen vagyunk, mert itt találkozik össze a délelőtti és a délutáni csoport, aztán mi el, ők meg folytatják azzal, amivel mi kezdtük.

Amúgy én túl rendes diák vagyok - gondolom nem meglepő :) -, de a házifeladatomat mindig elkészítem, időben (sőt idő előtt) megérkezem az iskolába és még egy napot sem lógtam. Persze sokan nem így tesznek, de az az ő bajuk. Én úgy vagyok vele, ha már ennyi pénzt rááldoztam, csakis a saját pénztárcámmal szórakozom ha ellébecolom. Amúgy meg ott az egész délután, amit meg lehet tölteni programmal, na meg a hétvégék, és az elég is nekem.

A nyelvtanból amúgy sok újat nem tanulok, de ismételni sosem árt. Új szavakat persze bőven hallok, csak én a seggelős tanulásnak nem vagyok nagy ismerője, így ami ragad, ragad, ami nem, nem, de néha azért majd csak megerőltetem magam, mert lenne mit bővítenem a szókincsemen.

A tanárokkal és az egyéb személyzettel (vezetőség, ügyintézők) amúgy teljesen elégedett vagyok, a helyszín is elég jól megközelíthető és közel van mindenhez, főleg akinek South Beach a mindene. Viszont ami nagy negatívum, az az épület állapota. Az egyik termünkben általában vagy egy vödör, mert az egyik csőből állandóan csepeg a víz, sőt a földön is több helyen alakulnak ki itt-ott tócsák az asztalok között, talán ezért is jók, hogy gurulósak :) Jelenleg épp nagyban dolgoznak a tetőn, így a kopácsolás még hangos is, de remélem hamarosan megszüntetik a beázást ezáltal. Az épület amúgy sem túl modern, ráférne egy felújítás, de az elrendezése jó és legalább a wc tiszta. Szóval összességében nem rossz, de lehetne jobb is :)

A diákok elég vegyes népség. Legtöbb a brazil, de vannak mindenhonnan. Európából főleg franciák, egy-két olasz, egy román, egy cseh... magyarka persze még mindig csak én. Ja, ma jött egy új orosz nő, aki végre tudja hol van Magyarország, sőt Hévízen járt is már. Végre valaki tényleg tudja, nem csak mondja :)

A délutánjaimat iskola után általában sétafikálással töltöm, újabb és újabb helyeket próbálok meg felfedezni magamnak. Néha úgy tűnik, hogy túl sokat buszozom, de a kocsival közlekedés nem túl vonzó, az iskolánál ugyanis a környék fizetős, így a parkolás csak plusz költség lenne és be kell vallani, a busz közlekedés végülis jól megoldott és még klímás is, ráadásul olcsó (most már ugye, bérlettel). Szóval egyelőre marad ez a buszos verzió, talán egy-két hétvégére tervezek autót bérelni ha távolabbi helyre akarok majd elruccanni, mert a közelben már nem lesz több felfedezésre váró. 

A kerékpáros közlekedés is jól megoldott, csak nekem sajnos jelenleg még dög meleg van hozzá. Néha elcsábulok egy-két "ülj fel, máshol tedd le" kerékpáros kölcsönző mellett, hisz dögivel van erre mindenfelé és egy-egy napra nem is olyan drága, de még nem vitt rá a lélek. Bár biztos nagyot néznének egyesek, ha meglátnának rólam egy fényképét kis kosárkás, vicces formájú biciklin, amint épp mindenféle szokásos felszerelés nélkül rovom a köröket a városban. Persze hoztam ám mezt, nadrágot, kesztyűt, de a cipőmet és a sisakomat kénytelen voltam a bringámmal együtt otthon hagyni, így egyelőre még ellenállok a kísértésnek. Ahogy a futásnak is, mert annyit sétálok minden nap, hogy mire eljön az este, hogy mehetnék futni, jártányi erőm sincs. De majd biztos ennek is eljön az ideje :) Ami még csábít, az egy robogó. Sokan furikáznak vele, olcsóbb, mint egy kocsi, huzatosabb, mint egy bringa és nem kötött vonalú, mint egy busz. De egyelőre még nem döntöttem. Ráérek, nem kell félnem, hogy lassan itt a tél :)

Ma amúgy nem jártam izgalmas helyeken, csak egy lakást voltam megnézni. Magamnak. Hosszú sztori, ha lesz belőle valami majd részletezem, de ha nem, akkor meghagyom a saját agyam felesleges túráztatásának tárgyaként.

Amúgy ma is szakadt az eső, csak nem hagy minket itt ez a hurrikán, szerencsére továbbra is csak a széle. Picit el is áztam, persze új táska, új cipő. A táskámat bezacskóztam, a cipőmet meg gondoltam leveszem, mert már közel jártam. De végül csak bebújtam valahova míg csendesül, majd siettem hazáig. Amúgy itt simán megtenném (ahogy már két éve meg is tettem), hogy mezítláb sétálok hazáig az esőben, otthon szerintem soha nem lennék rá képes. De hát itt úgysem ismer senki, nem igaz? :)

Na de legyen, mégsem hagyom a mai posztomat sem fénykép nélkül, ezt az egy témát lőttem ma, bár nem értem mi akar lenni.

Fent a tábla a lámpánál. Tér??????

Vagy mi????

Floridai riviéra

Ma megint szakadt az eső. Itt köröz egy hurrikán megint. Az iskolában ültünk és láttuk ahogy zuhog. Bíztunk benne, hogy mire kiszabadulunk, addigra eláll. Akik délre jöttek, azaz a délutánosok, pont ronggyá áztak. A délelőttieknek, azaz nekem is marha mákunk volt, elállt mire végeztünk 1-kor. Viszont mivel az időjárás nem volt meggyőző, így kihagytam mára a botanikus kertet és inkább shoppingolni mentem :)

Persze egy újabb helyet pécéztem ki magamnak, nehogy már unalmas legyen. Most északnak vettem az irányt, túl mentem azon ahol lakom, sőt a múltkori sárkányhajós részen is és a felette lévő Sunny Isles Beach volt a célpontom. Hála a google maps-nek meg a tájékozódó képességemnek pikk-pakk odatalálok mindenhova. Át kellett szállnom egy másik buszra, de kicsit sem probléma ez már a bérletemmel, legalább teljesen kiszipolyozom a helyi bkv-t :)

Ha már busz, az alábbi képet Rita kolléganőmnek küldeném :)

Szóval mai úticélom egy újabb sziget. Miután leszálltam a buszról a hídra visszatekintettem. Miért van mindenhol ilyen rend és tisztaság? Mondjuk tudom a választ. Mert itt mindenre van egy ember (ha nem több). Az is lehet, hogy körömollóval egyesével vágják a fűszálakat, itt mindent el tudok képzelni.

Ez meg maga a bevásárlóközpont. Nem nagy, sőt nem is pláza, hanem a nyitott verzió, mint Budaörsön. Amúgy üzlet igazából csak kettő-három van, a többi mind egyéb szolgáltató izé, de engem két dolog vonzott: a T.J Maxx, ahol a Calvin Klein cipőmet is vettem, na meg az Old Navy, amivel kapcsolatban szép emlékeim és még szebb ruhaneműim vannak két évvel ezelőttről. Utóbbi üzletet sajnos csak itt és Miami nagyon déli részén találtam, ezért mentem igazából erre a helyre.

Milyen lenne már a mai posztom kocsi nélkül, nem? :)

Pont előkerültek a gazdái, azért van nyitva a csomitartó.
Megjegyzem rokkant jelzés volt az autón, a tulajok idősek voltak és még mondta is a pasi,
hogy ez egy egyedi igényre gyártott kocsi.

Mozi is volt. Lehet egyszer be is merészkedem majd, persze csak feliratos filmre :)

Aztán nekiálltam vásárolni. Nem részletezném, de órákig tartott. Szerencsére nem volt teljesen eredménytelen, végre egy táskával távoztam. Ez még nem AZ a táska, de valamit akartam venni, mert nem hoztam egy ridikült sem magammal és néha jól jönne. A szerzeményem egy nagyon leárazott Jessica Simpson tatyó. Itt nagyon jónak számít, amúgy szépek is a nevével fémjelzett táskák és cipellők, és mindenhol ott vannak, ahol MK és társai cuccok találhatóak.

Az Old Navy-ből most sajnos csak egy felsővel lettem gazdagabb, de szerencsére csak pici pénzzel szegényebb, ugyanis kemény 7 dollárba került :)

A hosszú órákon át tartó vásárlástól nagyon megéheztem, így egy helyi étkezdében fogyasztottam el egy fincsi pizzaszeletet. A suliban 3/4 11-kor szoktam reggelizni, így késő délután lévén már pont jól jött egy kis ebéd. Jó volt, a hely szelleme meg különösen motiváló volt :)

Miután elfogyasztottam a szeletke pizzát, elindultam a buszmegállóba. De aztán én lüke inkább elindultam gyalog. Át a hídon, le egészen a tengerpartig, meg még tovább. Így persze legalább készültek ma is tájképek, de a lábam lassan bemondja az unalmast, nem ártana már egy pihenőnapot beiktatni.

Híd alatt a parton egy szórakozóhely. Akár a Dunánál :)

Mindenhol házak nőnek ki a vízből

Sziget-sziget, ház-ház, víz-víz... lassan uncsi lesz, nem? :)

Egy kis zöld a vízben.
Ha nem lenne víz, csak a felhőkarcolók, akár a Central Park is lehetne.

Ezek már az óceánparton vannak. A jobb szélső három a Trump-tornyok.

Azok a gyökerek! Ki tudja mik élhetnek ott köztük. Nem nekem való hely, az biztos.

A hely neve a házon: Sunny Isles Beach

Ok, máris bérelek egy kis ötcsillagos szobácskát magamnak.

Na ebből derül ki, miért ezt a címet adtam ma a blognak

Házikó, középen felhővel :)

Kis ház, nagy ház.
De a kicsi szebb és hangulatosabb, hát még a tetőkertje.

Végül leértem az óceánpart közelébe. Nem véletlenül mondom, hogy itt mindenki fut mindenhol. Még szegény kutya is. Vagy lehet mindig mindenki késésben van?

A fehér pólósok gyalog közelítik meg a futóhelyet,
a félmeztelen muksó már oda is futva megy és húzza maga után a kutyut.

Már odafelé a buszról láttam, hogy itt van egy móló, hát kisétáltam.

Jó magyar szokás szerint a móló fizetős volt. 2 és fél dollár nem sok, de azért, hogy elmásszak a végéig meg vissza, kösz inkább nem kértem. Kifényképeztem magam a bejárattól, aztán hátat fordítottam.

Bátor cápacsalik  a vízben :) Bár lehet, hogy már csak a fejük. Bocs :D

Innen még szebb is, mint a fizetős rész :)

Bár nem értem, miért a parton horgászik, de csak fogott egy halat.
Mondjuk én is a fűben találtam tegnap egyet, miért ne menne másnak is.

A helyi hatóság. A rendőrbácsi még kedvesen üdvözölt is.

Végül elég volt a bámészkodásból, újra elindultam a buszmegálló felé. De megint elhaladtam egy mellett és mentem tovább, mert mindig találtam újabb fényképezni valót. Szerencsémre besötétedett, mert lehet még mindig ott rónám a köröket az utcán, pedig a lábaim csak úgy sajognak.

Ezt csak azért fényképeztem, mert olyan, mint az Árpád-híd budai hídfője a Szentendrei útnál.
Neeem? :)

Már megy le a napocska. Kár, hogy mindig eltakarja valami.

Csak úgy, mert szép

Jobbra a három, megint a Trump tornyok, amiket messziről is láttam.

Hát, a mai sem volt egy rövid nap, persze magamnak csinálom. Kellett ez nekem? Éljen az FKR :D (ezt csak a beavatottak tudják, de úgysem kell túl komolyan venni :)